Jelenlegi hely

Emberismeretből kaptam leckét

Horváth István, az Egrid Kft. alapító ügyvezetője
Horváth István, az Egrid Kft. alapító ügyvezetője
„A gyenge eredmények mellett is kapjuk a fizetést, a cégautót, a telefont. Nem érdemes most ugrálni…”

 

Ugyanazon a napon, ugyanabban az órában érkeztünk a céghez, a HR-nyilvántartásban egymás utáni sorszámot kaptunk. Közvetlen kollégák lettünk, rövid idő alatt barátok. A csoport vezetőjével is remekül kijöttünk. Egy darabig minden jól ment, de értékesítési csoportunk nem tudta hozni a várt eredményt. Sokat bosszankodtam. Úgy éreztem, elmennek mellettünk az üzleti lehetőségek. Nem rajtunk múlt, nagyvállalatnál dolgoztunk, lassan születtek a döntések. A piac meg nem várt ránk.

Egy idő után elegem lett az értékesítési stratégia hiányából. Azt gondoltam, mi hárman jó csapatot alkotnánk, saját vállalkozásban jobb eredményt érnénk el. Javasoltam, beszélgessünk egy sör mellett. Részletesen elmondtam, miért lenne jó, ha mi hárman összefognánk, és együtt alapítanánk egy céget. Hallgattak, bólogattak, majd lebeszéltek róla. Lehet, hogy nem jól mennek a dolgok akkori munkahelyünkön, defektes a cégünk, de válság van mindenütt – érveltek a maradás mellett. Mi még a gyenge eredmények mellett is kapjuk a fizetést, a cégautót, a telefont. Nem érdemes most ugrálni, üljünk csak a fenekünkön, aztán majd meglátjuk…

Csalódott voltam, de egyedül nem mertem önállósodni. Hármunkra képzeltem el az új céget. Hármunk tudása kellett volna a sikerhez. Így hát maradtam, dolgoztam tovább. Úgy háromnegyed év múlva e hármas csapat egyik tagja – csoportunk vezetője – távozott a cégtől. Vállalkozást alapított. Sőt! Ügyfelünké vált, másik kollégánk lett az összekötője. Meglepődtem e fordulaton. Azon még inkább, amikor néhány hónap elteltével ez a kollégám is elhagyta a vállalatot, és átment hozzá. Ekkor már úgy érezték, magyarázattal tartoznak nekem. Kiderült, hogy amikor én vázoltam nekik a közös vállalkozás ötletét, ők ketten ezt már kitalálták. Csak nem akarták elárulni nekem, amikor ugyanezzel az ötlettel előálltam. Ők úgy látták, hárman sokan lettünk volna induláskor, ezért nem számoltak velem. Amikor söröztünk, ők már javában a kiválásukat tervezték. Én nem vettem észre az egészből semmit. Más sem. Jól csinálták.

Csalódtam bennük? Talán először így éreztem, ám a következő gondolat a felismerésé volt. Az ötletem kézenfekvő volt, így nem meglepő, ha másnak is eszébe jutott. Kicsit előbb, mint nekem. Tanulási folyamatnak fogtam fel e történetet, amiben emberismeretből kaptam jó leckét.

Az ötletről azonban nem tettem le. Egyedül akartam lépni, de ehhez kellett még néhány év, hogy szakmailag megerősödjek. Három éve éreztem úgy: elég erős, felkészült vagyok egyedül is. Hajtott a bizonyítási vágy, kíváncsi voltam, mire vagyok képes, önállóan. Céget alapítottam. Lassan, de biztosan araszolgatok fölfelé. Nem sírom vissza a múltat, már csak a jövő érdekel.