Jelenlegi hely

Egyik biztosító elvette, a másik visszaadta

Kósa Erika, a Kósa Erika Akadémia tulajdonos ügyvezetője
Kósa Erika, a Kósa Erika Akadémia tulajdonos ügyvezetője
„Kisgyermekes anyukaként nem én voltam a legvonzóbb munkaerő a számukra. Hiába kilincseltem munkáért…”

 

A második gyermekünket vártuk a férjemmel, amikor egy osztrák biztosításközvetítő cég divízióvezetőjeként dolgoztam. Szerettem és tiszteltem a csapatom tagjait, jól működő rendszert alkottunk. Együtt építettük a jövőnket, egy irányba tartottunk, egészen addig, amíg az anyacég más utat nem jelölt ki számunkra. Egyik napról a másikra felém rendeltek egy vezetőt, elveszítettem addigi függetlenségemet, a kollégáim szétszéledtek. Méltatlannak éreztem a velem történteket, amit odáig építettünk, napok, hetek alatt romba dőlt. Számomra kiutat jelentett a közelgő szülés, de tudtam, oda soha többé nem térek vissza.

Amikor a lányom egy éves lett, elkezdtem munkát keresni. Nem aggódtam, biztos voltam benne, hogy biztosítási szakember lévén hamar megtalálom a kedvemre való pozíciót. Magabiztosan kerestem fel a biztosítókat, azonban kisgyermekes anyukaként nem én voltam a legvonzóbb munkaerő a számukra. Hiába kilincseltem munkáért, csak elutasítással szembesültem.

Ebben a kedvezőtlennek tűnő időszakban azonban régi kollégáim – Péter és Pali – egy új vállalkozás tervével kerestek fel bennünket. Férjemmel, Zolival, azonnal igent mondtunk. Tudtuk, hogy ez a nekünk való munka. A vállalkozás elindításához kellett némi pénz is, de az élet ezt is megoldotta. Ugyan faramuci módom, ami akkor inkább fájdalmat okozott, semmint örömöt, mégis ez lett a megoldás. Betörtek a házunkba és szinte mindenünket elvitték. Szörnyű csapásként éltük meg, ám mivel mindenre kiterjedő biztosításunk volt, az elszámolás után korrekt kártérítést kaptunk. Hirtelen rendelkezésünkre állt a cégalapításhoz szükséges tőke.  Ekkor ismét megtapasztaltam, hogy a rosszban mindig van valami jó is. Vagy, ahogy mostanában divatosan mondják, ha egy ajtó becsukódik, kinyílik egy másik… Fantasztikus tulajdonosi négyes jött létre a közös vállalkozásban, élveztük a munkát, szerettünk együtt dolgozni. A Brokernet két év alatt Európa legdinamikusabban fejlődő biztosításközvetítő cégévé vált. Futott a szekér.

Különös az élet, amit az egyik biztosító „elvett”, azt a másik „visszaadta”.  Ám a furcsaságok ezzel nem értek véget: az egyik legjelentősebb partnerünk éppen az a biztosító társaság lett, amely kisgyermekes anyaként nem látott bennem potenciált. Akkoriban csalódásként éltem meg az elutasítást, de ma már tudom, hogy lehetőség volt. Életem legnagyobb lehetősége, hogy megélhessem és beteljesíthessem azt, amire hivatott voltam. Sokan segítettek ebben, a családom, a társaim, a csapatom, a biztosító társaságok. Általuk válhattam azzá, aki ma vagyok. Hálás vagyok érte. És ma már tudom, hogy az ajtók ott vannak, csak észre kell venni, és be kell rajtuk lépni.