Jelenlegi hely

Egy szokatlan karrierváltás

Patai Zoltán, a Delivery Hero Hungary Kft. (NetPincér) ügyvezető igazgatója, a Vállalható Üzleti Kultúráért nagykövete
Patai Zoltán, a Delivery Hero Hungary Kft. (NetPincér) ügyvezető igazgatója, a Vállalható Üzleti Kul
„Az első találkozónál jeleztem, hogy velem ne számoljanak, nincs napirenden a váltás. De azért beszélgessünk… …”

 

A McKinsey-nél dolgoztam, tanácsadóként. Sok cég átalakításában vettem részt, a világ minden táján. Élveztem a munkám. Eszembe sem jutott, hogy máshol is dolgozhatnék. Egyik nap megkerestek, hogy a NetPincér ügyvezető igazgatót keres. Rám is gondoltak. Ilyenkor általában rögtön nemet mondok, ezúttal mégis nyitott voltam egy beszélgetésre. Talán kíváncsiságból…

 Nem akartam zsákbamacskát árulni, ezért rögtön az első találkozónál jeleztem, hogy velem ne számoljanak, nincs napirenden a váltás. De azért beszélgessünk… Furcsállhatták e hozzáállást, de nem bánták. Tetszett, amit vázoltak. Az különösen, hogy magyar piacon dolgozhatnék, de egy nagy nemzetközi cég hátterével. Az első találkozót újabb követte, majd még egy, és még egy… Egyre jobban bevonódtam a kiválasztási folyamatba. Fél év után bejelentették, engem választanak. Igaz, menet közben már én is változtattam korábbi merev álláspontomon, nyitott voltam az új állásra.

Elfogadtam az ajánlatot. A McKinsey-től általában nagy multikhoz szoktak menni az emberek, én ezzel eltérő pályát választottam.  Nem bántam meg. Itt egy gyorsan növekvő céget lehet multivá lehet alakítani, nemzetközi segítséggel, de én dönthetek és egyszerre van stratégiai és operatív munkám. Ez kevés nemzetközi vállalat hazai leányáról mondható el. Beléptem a céghez. Az első nap leendő főnököm vezetett körbe, aki addig a magyar és a nemzetközi céget is irányította. Úgy tudtam, a kettő együtt sok, ezért az itteni ügyvezetést adja át nekem. Változott a helyzet. Közölte, hogy a hónap végén távozik a cégtől, így gyorsan kell átadnia mindent. De úgyis megtapasztalom…

Nem örültem e fordulatnak. Hirtelen szakadt rám a cégvezetés. Az iparágat alig ismertem, a vállalatirányításról volt fogalmam, hiszen soknak adtam már tanácsot. Tájékozott voltam a nemzetközi trendekről, s azt is tudtam, nyitott vállalati kultúrát szeretnék megvalósítani, adatalapú döntésekkel. Ám először körül akartam nézni. Már belülről. Megismerni a kulcsembereket, s hogy ők is megismerjenek és elfogadjanak engem. Fiatal voltam, kívülről érkeztem. Szükségem volt a támogatásra.

Az első ijedelem elmúltával kezdtem a jó oldalát látni annak, hogy gyorsan egyedül maradtam. Így hirtelen nagy szabadságot kaptam, olyan dolgok megváltoztatásához is hozzáfoghattam, amelyeket egy korábbi főnökkel csak óvatosan léphettem volna meg. Az érzelmi kötődés, vagy a megszokás sokszor akadály tud lenni. Igazi szakmai „nagyágyúkat” nyertem meg. Volt, akit Kínából csábítottunk haza, más pedig az oxfordi MBA-képzésről jött hozzánk.

Tudással, új erőkkel felvértezve, most már teljes gőzzel egy új cégkorszak kialakítására koncentrálhatunk. Mert új korszak jön, az biztos. És nemcsak a járvány miatt.

 

 

Kiemelés: