Milliókat lehet bukni egy rosszul megválasztott szón. És nyerni is, ha időben észrevesszük és kicseréljük.
Az ezredfordulón az Ericsson stockholmi csapatában dolgoztam. Sok országgal együtt hozzám tartozott Tunézia is, ahol akkoriban az ottani telekom cég vezetőjével egy nagy értékű szerződésről tárgyaltunk. A megbeszélések angolul folytak, ám a szerződést francia nyelven kellett leírnunk. Én nem tudtam franciául, de ez nem volt gond, egy helyi kolléga segített mindenben.
Gyorsan haladt a munka, igaz, a könnyebb részeket vettük előre, a rázósabbat a végére. Így történt, hogy a garanciára vonatkozó rész is az utolsó pillanatra maradt. Az Ericsson általában azt vállalja, hogy minden, általa gyártott, vagy tervezett egységre három éves garanciát ad. Ám észrevettük, hogy a szerződés tervezetébe az került be, hogy minden, az Ericsson által szállított egységre vonatkozik ez a garancia. Ez így helytelen volt, hiszen mi más cégtől származó részegységet is szállítottunk, arra természetesen nem mi, hanem a gyártó vállalt garanciát. Tehát a „szállított” szót valahogy ki kellett cserélni úgy, hogy a vevőnek ne tűnjön fel.
Feltűnt. Kínos pillanatok következtek. A francia nyelven íródott szerződés egy szavát kellett angolul elmagyaráznom úgy, hogy a partnerem ne kezdjen el gyanakodni, ne érezze úgy, hogy az utolsó pillanatban valamit meg akarunk változtatni. Hosszan érveltem, hogy amit változtatunk, az pontosan annak felel meg, amit eredetileg is mondtunk. Egyre idegesebb lettem, mert tudtam, a repülőm mindjárt indul vissza Stockholmba, én meg még ott tárgyaltam. Ezt a partnerem is tudta, talán ezért is húzta még a tárgyalást. Aztán kitépett egy lapot egy füzetből, arra leírtuk a közösen elfogadott mondatot, amit aztán mindketten elfogadtunk.
Nyertünk. Akkor ezzel a szócserével több millió dollárt. Mindvégig erre gondoltam, és lélekben már beletörődtem, még egy napot ott kell maradnom, mert lekésem a gépet. Nem tehettem másként.
Kezet fogtunk, távoztam. A helyi munkatársam kint várt rám, vidáman közölte, most aztán már nagyon kell sietnünk, mert csak miattam tartják vissza a gépet a kifutópályán… Ő ugyanis helyi emberként jól ismerte a „dörgést”, és akkoriban még ezt is el tudta intézni…
Sokszor eszembe jut ez a történet. Talán éppen tunéziai üzletünk, jelenléte múlt azon, hogy én elrohanok a repülőtérre, vagy kitartok, és addig tárgyalok, magyarázok, míg a partner is meggyőződik arról, nem akarjuk becsapni. Ez volt az első nagy szerződésünk, utána jött a többi. És ma már 100 -200 fős állandó csapatunk dolgozik a helyszínen, sok százmilliós üzleten vagyunk túl. Megtanultam, minden betű, minden szó sokat számít. Ezúttal milliókat ért, egyetlen szócsere.