Jelenlegi hely

A dánok okosak, de a mexikóiak is azok

Szabó János Zoltán, a Coolbridge Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója
Szabó János Zoltán, a Coolbridge Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója
„Amikor a saját tapasztalatukat akartam a változtatásba átvezetni, máris begörcsöltek...”

 

2009-11 között egy dán cég gyárát vezettem Mexikóban. Előtte két évvel épült, zöldmezős beruházásban, korszerű gépekkel, új technológiával felszerelve. Az elektromos motorgyártó gépsor üzembe helyezésére például dán mérnökök érkeztek, akik a helyszínen telepítették a gyártósort, majd betanították a mexikói munkásokat a gépek kezelésére, részletesen elmagyarázták a technológiát, a működés egész folyamatát. Jól sikerült az oktatás, a helyiek szinte szentírásnak tekintették a dánok minden utasítását.

Jó lett volna így működni, csakhogy 2009-ben bennünket is elért a válság. A gépsor kapacitásának csak töredékét tudtuk kihasználni. Valamit lépni kellett. Folyamatoptimalizálásba kezdtünk – lean módszertan alapján –, az akkori kereslethez igazítottuk a kapacitást. Kivettünk például a gépsorból egy 700 ezer dollárt érő egységet, a gyártási folyamat megváltozatásával időt, pénzt takarítottunk meg.

Az átalakítás nem ment egyszerűen. Bármit javasoltam, ami eltért attól, amit korábban a dánok mondtak, nagy ellenállásba ütköztem. Nem lehet így csinálni, a dánok nem így tanították – ismételték sokszor a szinte egyedüli ellenérvet. Jó, de ők más helyzetre optimalizáltak, most válság van, nincs szükség ekkora kapacitás üzemben tartására, győzködtem őket. Bólogattak, ezt értették, és látták is, hogy visszaestek a megrendelések. Ám amikor a saját tapasztalatukat akartam a változtatásba átvezetni, máris begörcsöltek.

 Nehéz időszak volt. Nemcsak a válság miatt – az mindenkit sújtott –, hanem az emberi ellenállás miatt. Akkoriban kiszámoltam, a takarékosabb működésre átállító projekt idejének 60-70 százaléka az emberek meggyőzésével telt el. Persze, végül beadták a derekukat, nem volt más választásuk. De nem voltak meggyőződve arról, hogy helyesen cselekednek.

 És ekkor kezdődtek a csodák: az átalakítással jelentősen csökkentek a költségeink, miközben a hatékonyságunk nőtt. Saját maguk megtapasztalták az eredményeket.  Kevesebben lettünk, többre voltunk képesek. És ekkor már elhitték, mindennél van még jobb. Akár ők is javasolhatnak, hiszen munka közben derül ki, min lenne célszerű még változtatni. És jöttek az ötletekkel. Többet be is vezettünk. És innentől kezdve már belátták: a dánok okosak, de ők sem érnek kevesebbet.

Életem talán legérdekesebb szakasza volt a Mexikóban töltött idő. Jó volt látni, mi mindent elér az ember, ha elhiszi magáról, hogy sokra képes. Azóta is vallom, a fejlődést az akadályozza a legjobban, hogy a fejekben meglévő tudás, képesség nem párosul hittel. Ha én nem hiszem, hogy képes vagyok valamire, akkor nem is leszek képes rá. A kishitűség a teljesítmények legnagyobb akadálya.