Jelenlegi hely

A csoda és a realizmus

Hardy Ilona, az Aranykor Önkéntes Nyugdíjpénztár alapító elnöke
Hardy Ilona, 365 üzleti történet, Aranykor
„Egyiknél sem izgultunk annyira, mint ennél. Egyiknél sem volt olyan bizonyítási kényszer bennünk, mint ennél.”

 

 

Aki nem hisz a csodákban, az nem realista – ezt mondogattuk a Budapesti Értéktőzsde alapításánál. De ezt mondogattam én akkor is, amikor életem legnagyobb fúzióját menedzseltem 2014-ben: az ING Önkéntes Nyugdíjpénztára beolvadt az Aranykorba. Ez az egyesülés 115 ezer pénztártagot, és 100 milliárd forintot meghaladó tagi megtakarítást érintett. Az ügylet pikantériája az volt, hogy a nagyobb társaság olvadt a kisebbe.

Ekkor az Aranykornál mi is éppen túl voltunk egy nagy stratégiai váltáson: az új szabályozók hatására végelszámoltuk a magánpénztárunkat, az egészségpénztárunk pedig átkerült egy másik céghez. Minden erőnkkel az önkéntes nyugdíjpénztári üzletágra koncentráltunk, és feszített növekedési célt határoztunk meg. 

A lehető legjobb pillanatban érkezett a meghívás egy zártkörű tenderre: az ING 7 önkéntes nyugdíjpénztártól kért ajánlatot önkéntes nyugdíjpénztárának átvételére. Nemzetközi tanácsadó cég bírálta el a pályázatokat, s mint utólag kiderült, fölényesen mi nyertünk. Emlékszem a pillanatra, amikor értesítettek erről: 2014. február vége volt, este 6 óra. Az MNB-től jöttem el éppen, a Szabadság tér sarkán jártam, amikor megcsörrent a telefonom. Bár ismeretlen számról érkező hívást ritkán veszek fel, akkor felvettem. Egy férfihang közölte, ő az ING Önkéntes Nyugdíjpénztárának az elnöke, és gratulálni szeretne, mert velünk kezdődhetnek el a fúziós tárgyalások. Másnap már együtt ebédelt a két társaság vezetősége, és néhány hónap nagyon intenzív munka után, július 1-én sikerült az összeolvadás.

Így elmondva ez egyszerűnek tűnik. Pedig nem volt az, de menet közben nem volt időnk azon gondolkodni, hogy milyen szoros ez a határidő, és milyen sok részletkérdést kell még összefésülnünk. Egy célunk volt: a 115 ezer tag érdekében gyorsan, a lehető legkevesebb kényelmetlenséggel lebonyolítani ezt a nagyon nehéz folyamatot. Ezt csak úgy lehetett megcsinálni, hogy átvettük az ING teljes informatikai, nyilvántartási rendszerét, teljes személyzetét és egy évig párhuzamosan működtettük mind a kettőt.  A két pénztár minden portfólióját megőriztük, soha akkora kínálat nem volt nálunk, mert évekig 7 megtakarítási lehetőségből választhattak a tagok. Ez többletmunkát jelentett, de csak így lehetett zavarmentesen egyesülni. 

Az Aranykor 24 éve alatt 8 fúziónak voltam a részese. A többi mind kisebb volumenű munka volt. Egyiknél sem izgultunk annyira, mint ennél. Egyiknél sem volt olyan bizonyítási kényszer bennünk, mint ennél. A 115 ezer pénztártag óriási motivációt jelentett nekünk. Külön szerencse, hogy abban az évben kiemelkedő, 10 % feletti reálhozamot értünk el átlagosan. És az eredmény: ezzel a fúzióval az Aranykor a 10 %-os piaci részesedésével a legnagyobb független önkéntes nyugdíjpénztárrá vált.