Jelenlegi hely

 Buszos vállalkozás vasalást vállal

Titkos-Kirschner Brigitta, az ECB Travel Kft. ügyvezetője
Titkos-Kirschner Brigitta, az ECB Travel Kft. ügyvezetője
„A célok megmaradtak, új erővel állunk majd a rajtvonalnál, amikor eldördül a startpisztoly. De nem felejtjük el: élni is kell!”

 

Történetünk 2016-ra nyúlik vissza. Előtte egy évtizedig buszos vállalkozásnál voltam középvezető. Férjemmel itt ismerkedtem meg, aki alvállalkozóként dolgozott nekünk. Már az elején elhatároztuk: közös céget alapítunk, hiszen ismerjük a szakma minden csínját-bínját, együtt sikeresek leszünk. 2017 februárjában el is indult a közös cégünk. Éjjel-nappal dolgoztunk, így már az első év végén 220 milliós árbevételünk lett, majd dupláztunk, a harmadik évben pedig túlhaladtuk a 620 milliót. 2022-re a cél a milliárdos bevétel elérése volt. De közbeszólt a koronavírus.

Első pillanatban csak azt éreztük, hogy a járvány egy sikersorozatot szakított félbe, nehéz döntéseket kellett meghoznunk. Később már láttuk: kellett ez a megállás, ez a kényszerű pihenés. Már nagyon fáradt voltam. Ott még nem tartottam, hogy az iroda vezetését másnak átadjam, vagy mással megosszam, nekem viszont sok volt. Mindennel foglalkoztam. Ha kellett, honlapot szerkesztettem, vagy éppen online „marketingeltem” a céget. Mindent megtanultunk, ami ahhoz kellett, hogy a céget sikerre vigyük.

Március közepén ütött be a krach: a bevételünk kétharmadát kitevő üzletágunk teljesen leállt. Főként utazási irodáknak és rendezvényszervezőknek adtunk bérbe autóbuszokat sofőrrel. Most azonban a külföldiek nem jöttek, a belföldiek otthon maradtak, buszok sem kellettek. Másik üzletágunk, a dolgozók szállítása, megmaradt, ezzel kell átvészelnünk a válságot. Kezdetben azt hittük, egy-két hónap az egész, van ennyi tartalékunk. Nem gondolkodtunk elbocsátásban, hiszen gépkocsivezetőink többsége 7-8 éve a férjemnek dolgozik, a lojalitás nagy kincs. Irodai munkatársaink otthonról dolgozhatnak, de nekik sincs elég munka. Vagyis: bevételünk jelentősen megcsappant.

Tudtam, valamit ki kell találnunk, hogy átvészeljük a válságot. Már egy évvel számolunk, így kell még valami bevételi forrás. Feltérképeztük az erőforrásainkat. A szolgáltatáshoz profi módon értünk, szállítani tudunk, ügyfélszolgálatunk és megfelelő helységünk is van… Ekkor ugrott be a „háztól-házig” vasalás ötlete. Van ilyen szolgáltatás, de tudjuk legalább olyan jól csinálni, mint a konkurencia. Kis befektetéssel megvettünk egy ipari mosó- és vasalógépet, alkalmaztunk egy ehhez értő munkatársat, és beindítottuk az új üzletet… Nem remélünk nagy bevételt, de ha a kollégák bérét ki tudjuk termelni, már elégedettek leszünk. És ha minden visszaáll, ez a pici üzleti láb akkor is maradhat.

Minden visszaáll? Nem akarom, hogy minden a régi módon menjen tovább. A válság sok mindenre rávilágított, felnyitotta a szemünket. A célok megmaradtak, új erővel állunk majd a rajtvonalnál, amikor eldördül a startpisztoly. De nem felejtjük el: élni is kell!