Egy váratlan esemény sodort bele a biztosító-alapításba. 2008-ban tönkre ment a MÁV Biztosító, amelynek a Waberer’s vállalat is ügyfele volt. Választanunk kellett egy új társaságot. A kapott ajánlatok legjobbja is egymilliárddal nagyobb összeg volt, mint a korábbi biztosítási összeg. Ennyit nem akartunk fizetni. Viszont valamilyen megoldást kellett találni, több ezres kamionállományunk nem működhetett biztosítás nélkül. Egyik lehetőségként az merült fel, hogy talán biztosítót kellene alapítanunk.
Egy új biztosító létrehozásához akkoriban egy milliárd forint kellett. Mi lenne, ha ezt a pénzt nem adnánk oda másnak, hanem belőle mi alapítanánk egyet? – fogalmazódott meg bennem egyre határozottabban. A Waberer’s-csoport többezres kamionparkjának biztosítása jelenthette a kezdeti állományt. Úgy éreztük, ilyen háttérrel jól startolhat a vállalkozás. Bár szerettem volna, de végül mégsem a cégcsoporton belül jött létre az új biztosító, hanem egy üzlettársammal közösen alapítottuk meg. De talán ez volt a könnyebbik rész. A nagyon bonyolult pénzügyi előírásokat teljesíteni, majd az illetékes hatósággal el is fogadtatni és eszerint működni – ez volt az igazi erőpróba. De megoldottuk, legalábbis azt hittük.
A biztosító működni kezdett, majd jött egy váratlan felfüggesztés. A pénzügyi előírások teljesítése a gyakorlatban meghaladta az erőnket. Javítottunk, módosítottunk, újra működtünk. A hirtelen leállás azonban nagy károkat okozott. Ezt valahogy kihevertük. Ám a veszteségünk évről évre nagyobb lett. Ahogy nőttünk, úgy nőtt a hiány. Milliárdokkal kellett kisegíteni a billegő céget. Számítások szerint 6-7 évig tartott volna, amíg a cég gazdálkodása pozitívba vált. Befektetőtársam már nem akart ennyi időt és pénzt erre az üzletre áldozni.
Egyedül folytattam, összeszorítottam a fogam. Úgy voltam vele, ha már addig kibírtam, viszem tovább, egyedül is. Általában nem adom fel, ha valamibe belevágok. Már megtapasztaltam, hogy a kezdeti időszakban mindig csőstől jönnek a bajok. Ha ezen túljutunk, akkor jobb lesz. És akkor a sok veszteséges év után sok nyereséges következik.
Így történt. Jó pár éve stabilan nyereséges ez a vállalkozás is. Igaz, hogy már nem az enyém. Mint ahogy a Waberer’s cégcsoport sem. A biztosítót előbb eladtam az akkor még résztulajdonomban is álló cégcsoportnak. Meggyőztem az akkori pénzügyi tulajdonostársamat, hogy a biztosítónak a cégcsoporton belül a helye, a kettő szimbiózisban létezik. Ez jó döntés volt, de hogy mennyire, azt már nem az én dolgom eldönteni. Azóta ugyanis az egész cégcsoportot eladtam a pénzügyi befektetőnek.
Ezzel életem meghatározó korszaka lezárult. Új kezdődött, új ötletekkel, új küzdelmekkel. És új reményekkel, új lehetőségekkel is.