Egy nagyon különleges vállalkozásunk története ugrik be hirtelenjében. A Földhitel- és Jelzálogbank nem mindennapi körülmények között jött létre. Medgyessy Péter, az akkori pénzügyminiszter szólt, hogy kellene egy jelzálogbank a sok kereskedelmi bank mellé, és egyszerűbb volna, ha földalapú jelzáloghitelezéssel foglalkozna. Az ötlet elég magától értetődött, furcsállottuk, miért nem jött létre ilyesmi sokkal korábban. A szervezés problémamentesnek látszott: támogató pénzügyminiszter van, szabályok lesznek, ügyfélnek meg ott a vidéki ország.
Nézz körül a minisztériumban, hogy állnak hozzá, mondta a tárcavezető, és én elképedtem, hogy mennyire nincs támogatása az ötletnek. Hát persze, ha a miniszter úr akarja, mondták, miért is ne, de van pár dolog, amit figyelembe kell venni. Korábban itt jó egy évig miniszterhelyettes voltam, ez pedig óvatosságra intett. Sejtettem, hogy az a pár dolog, amit figyelembe kell venni, végül életképtelenné teszi az új bankot. Rá kellett jönnöm, hogy az új kereskedelmi bankok igazgatóságában és felügyelő bizottságában ülnek az én volt kollégáim, újabb versenyzőt nem szívesen láttak volna. Életük amúgy is világosan bizonyította, hogy miniszterek jönnek és mennek, ők viszont maradnak.
Két lehetőség látszott: vagy meggyőzzük a minisztériumi dolgozókat, vagy valahol az intézmény falain kívül létrehozunk egy állami tulajdonú pénzintézetet. Az utóbbi mellett döntöttünk. Az ötletet elfogadta a miniszter, de pénzt nem adok, tette hozzá. Hosszú töprengés után arra jutottunk, hogy létrehozunk egy előkészítő kft-t, a kor varázslatos struktúráját, amely megteremti a bank tervezetét, utána jön a törvény, alaptőke, és minden mehet tovább a normális kerékvágásban. Hogyan szereztünk pénzt hozzá? Azt mondtuk a miniszternek, ha már nem tud támogatni, legalább egy értekezletet hívjon össze. Így történt.
A meghívott bankvezérek nagyjából egységesen támogatták az ötletet, bár azért őket is meghökkentette, amikor némi zavarral közöltük, hogy a jószándék legbiztosabb jele egy kisebb, szerény, de nem sértő összeg lenne, amelyet betennénk a kft alaptőkéjébe. Így is történt. Másfél évvel később jelzálogtörvény is lett, bank is lett, még később meg kormányváltás is... Csalhatatlan jelzésként elbocsátottak minket. Az újak aztán (akik közül sokan a mi régebbi kollégáink voltak) a lakáshitelezést támogatták, hozzá állami támogatást szereztek, amit nekünk nem sikerült. Mi, mint vállalkozók, elbuktunk, vállalkozásunk viszont prosperált. Minden ment a maga útján: az állam támogatta, hitelek kihelyeződtek, betétek behelyeződtek, milliárdosok keletkeztek a korábban tilos privatizációs és tőzsdei bevezetés nyomán. Vonneguttal befejezve: so it goes.