Jelenlegi hely

Az okostojás és a csapat

Szirmák Botond, a Provident Pénzügyi Zrt. vezérigazgatója, a Menedzserek Országos Szövetségének volt elnöke
Szirmák Botond, a Provident Pénzügyi Zrt. vezérigazgatója, a Menedzserek Országos Szövetségének volt
„Fantasztikus kihívást láttam magam előtt, és egy kis csapatot, amit én formálhatok”

 

A kereskedelmi vezető és a HR-es ült velem szemben a felvételi beszélgetésen. Az előbbi volt a dominánsabb személyiség. Határozottan beszélt, célokat, teljesítményt, és kereskedelmi számokat emlegetett, vagyis keményen a „sales” vonalat képviselte.  Én meg egy elképzelt csapatot vázoltam, amely sokféle emberből áll, akik jól kiegészítik, ösztönzik egymást. Aztán túlképzettnek minősítettek az adott csoportvezetői posztra. Úgy búcsúztunk el, hogy jót beszélgettünk – bár én úgy véltem, inkább két külön dologról beszéltünk. Később megtudtam, „okostojásnak” gondoltak…

Nem éreztem magam okoskodónak. Csak az elképzeléseimről meséltem nekik, és arról, hogyan is motiválnám nagyobb teljesítményre azt a 10 fős csapatot, amit rám bíznának. A beszélgetés után ebben már nem igazán reménykedtem. Teltek-múltak a napok, már minden előre jelzett határidő letelt, és nem érkezett semmi hír. Lemondtam róla.

Aztán egyik péntek reggel csengett a telefon. A cégtől kerestek, s ünnepélyesen közölték velem, hogy felvettek, és már hétfőn munkába kellene állnom. Csodálkoznom kellett volna ezen a gyorsaságon, hiszen ha több hétig nem volt sürgős, akkor hirtelen miért lett az. De ez akkor eszembe sem jutott. Örültem az állásnak, mert tényleg nagyon szerettem volna a Providentnél dolgozni. Fantasztikus kihívást láttam magam előtt, és egy kis csapatot, amit én formálhatok. Mivel akkor egy magánnyelviskolát működtettem, viszonylag rugalmasan rendelkeztem az időmmel. Az óráimat átadtam a kollégáimnak, és hétfőn már egy vezetői tanfolyamon ültem a vállalatnál.

Hónapokkal később persze kiderült, hogy az interjúk alapján eredetileg kiválasztott vezetővel nem sikerült megállapodniuk, és én csak a „B” terv voltam. De ez az információ akkor már egy csöppet sem zavart: benne voltam a „flow-ban”, azaz élveztem az új munkámat, és azt, hogy a gyakorlatban bizonyíthattam, hogy innovatív vezetési módszerrel is lehet nagy üzleti sikereket elérni.

Mindez 2002-ben történt. Gyorsan végigjártam a ranglétrát, és immáron 12 éve ülök a vezérigazgatói székben, egy éve pedig további három országot is irányítok Európában. A teljes vállalat kétmillió ügyfeléből egymillió ebben a négy országban van jelen.

Éppen mostanában gondolkodtam el azon, hogy mi változott ebben a közel 20 évben. Lényegben semmi. Önazonos maradhattam. Ami akkor furcsa volt, most természetes. A sokszínűség, az elkötelezettség, az önálló gondolkodás nálunk érték. A vezetői értekezletek régen rövidek voltak, megkaptuk az aktuális feladatokat. Ma néha elhúzódnak, beszélgetünk, vitatkozunk, de mindenképpen kiérleltebben döntünk. Kellenek hát azok a vezetők, akik csapatot építenek, és akik háttérbe tudnak vonulni, hogy helyet adjanak a csapattagoknak.