Három éve kezdődött. Magam sem tudtam, mi lesz belőle. Az ötlet jó, de vajon olvasnak még az emberek? Kíváncsiak lesznek rá? Van egyáltalán mondanivalójuk?
Vettünk egy mély lélegzetet és fejest ugrottunk az „Álljon meg egy novellára!” pályázatunkba.
Vélemények, gyerekkori élmények, társadalomkritikák, szerelmi történetek és megannyi más témájú írások özönlöttek a kiírásra. Pár száz darab novellánál többet nemigen vártunk. A postás időnként gyűrött sarkú, felbélyegzett borítékot hozott, benne kézzel írott, tintától elmaszatolódott írással. Idős, fiatal, tanár, jogász, orvos, mérnök egyaránt mesélni akart, országhatáron innen és túl.
Az online rendszer persze, sokszor kifogott az írói vénájú jelentkezőkön. Megannyi kérdéssel árasztottak el minket, égett a kezünk alatt a klaviatúra, hogy mindenki választ kapjon.
- Igen, négyezer lehet a maximum karakterszám…
- Nem, a jelige nem ugyanaz, mint a novella címe…
- Pipálja ki a négyzetet, hogy Nem vagyok robot!...
Rohamtempóban olvasta a zsűri a novellákat. Egy hét ráadással, megfeszített tempóval, de büszkén nyugtáztuk, hogy a pályázatra kétezer-ötszáz alkotás érkezett. Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy legközelebb háromezer-nyolcszáz, majd azután négyezer-ötszáz írás érkezik, hazaküldöm, hogy otthon álmodozzon. A festék még meg sem száradt a novellásplakátokon, máris számos érdeklődő levéllel találtuk szembe magunkat a folytatást illetően.
Reklámfelületeink még talán sosem kaptak ekkora figyelmet! Számos megkeresés érkezett a szponzorált tartalmak iránt és az értékesítés is fellendült, lévén ez egy igencsak rendhagyó megoldás egy outdoor cég részéről.
Az alkotások nem feltétlenül nekem szólnak, de a Mácsai Pál vagy Hegedűs D. Géza által életre keltett történeteket lélegzetvisszafojtva hallgattuk a díjátadón. Ilyenkor boldog mosollyal konstatálom magamban a szakmai zsűri fontosságát és mekkora szerencse, hogy a bírálat nem az én feladatom. Megannyi fárasztó és kimerítő pillanat vész homályba, ám néhány történet minduntalan eszünkbe jut. Egy kedves, idős úr szinte naponta telefonált, segítséget kérve a regisztrációhoz. Ahogy kivettük a szavaiból, az online világ nem az ő játszótere, ám a kitartó hívásoknak, és a csapatunk rendíthetetlen segítőkészségének hála, mindhárom novellája bekerült a kalapba, így részt vehetett a pályázaton.
Tavaly e kivételes kezdeményezés egy, eddig számunkra is ismeretlen szintre emelkedett, és vált kézzelfoghatóvá három év munkája. Karácsonykor nyomtatásban is megjelent az Álljon meg egy novellára! című kötet. Nálam is kiemelt helyen van a könyvek között. Bármikor belelapozok, mindig úgy érzem, hogy ez egy olyan történet, amire mindig emlékezni fogok.