Jelenlegi hely

Az élet egy nagy körhinta

Tomasovszky László, a Martfű Termál SPA tulajdonos igazgatója
Tomasovszky László, 365 üzleti történet
„Éppen egy felszámoló irodájából távoztam – esős decemberi délután volt –, amikor megcsörrent a mobilom …”

 

 

Fiatalon, 22 évesen váltam el – már kisgyermekes apaként – és lettem hirtelen munkanélküli. Néhány hónapos külföldi kiruccanás után haza tértem. Miközben állást kerestem, hirtelen súlyosan megbetegedtem. Vissza kellett költöznöm szüleim lakásába, ők ápoltak. Pár hónapnyi fekvést követően ismét munka után néztem. Összehozott a sors egy vállalkozóval, akivel korábban már találkoztam. Ő elhagyta az én címemet, én pedig hónapokig feküdtem. Mobiltelefon akkor még nem létezett. Szerencsém volt, hiszen több hónap alatt sem talált megfelelő képzettségű kollégát a jelzett pozícióra.

Pár hét elteltével óriásit fordult az életem. Cégünket bízták meg a Dohány utcai Zsinagóga felújításával. A fiatalság magabiztosságával és merészségével ott álltam huszonévesen a 140 éves hatalmas épület előtt, és egy életre megismerkedtem annak minden zugával. Felejthetetlen 10 éve ez életemnek! Ma, ha alkalmam van ismét az épületben járni, meghatottan ülök le a legjobb helyre, és emlékezem… Amikor kirabolták a zsidó múzeumot, a TEK-esek is engem hívtak, hogy segítsek felderíteni a nyomokat…

A zsinagóga felújítása hatalmas munka volt, jó iskola. Tisztességesen megtanultam dolgozni, eligazodni az üzleti életben. Később minisztériumi megrendelésekre építettünk és üzemeltettünk különféle épületeket. Az állami munkák megbízhatóan fizettek, de nem túl sokat. Aztán hosszú évek után hirtelen vége szakadt a megbízásoknak. Újból mindent elölről kellett kezdeni. A több lábra állásnak köszönhetően az évek alatt felépült martfűi fürdő, szálloda és konferencia központ nyújtott már bőven munkát – na és izgalmat.

Az utóbbi közel 10 év tele volt üzleti buktatókkal, utolsó pillanatban visszafizetett bankkölcsönnel, inkasszóval, reménytelenséggel – no meg szerencsés véletlenekkel… Éppen egy felszámoló irodájából távoztam – esős decemberi délután volt –, mikor megcsörrent a mobilom, és teljesen váratlanul egy több millió forintos gépünk megvásárlását ajánlották fel. Kicsit többet, mint amit elvitt az inkasszó… Így tudtam akkor kifizetni az alkalmazottakat karácsony előtt!

Mára Martfű egyik legnagyobb munkaadója lettünk – több mint nyolcvanan dolgoznak nálunk.  Ezen a tájon háromcsillagos szállót, gyógyfürdőt, kempinget építeni, a volt kastélyt rendbe hozatni merész vállalkozás. A táj gyönyörű, de az ipar leépülőben. A helybeliek először nem néztek jó szemmel: egy budapesti akar itt csodát tenni? Amióta a gyógyászati részleg is üzemel, már nem idegenként néznek rám. Befogadtak.

Egyszer hallgattam a dalai lámát a Sportcsarnokban és két gondolat örökre megragadott: az élet egy nagy körhinta. Egyszer fent, egyszer lent, de nem biztos, hogy tudjuk, merre tartunk. No meg, egyszer véget ér minden: a jó és a rossz is…