Jelenlegi hely

Amikor a lehetetlen is lehetséges…

Máthé Zoltán, az M&L-Sec Kft. ügyvezető igazgatója
Máthé Zoltán, az M&L-Sec Kft. ügyvezető igazgatója
„Senki nem emelte fel a hangját, csendes ihletettség jellemezte a hangulatot”

 

Furcsát kérdezett egyik üzleti partnerünk: fel tudnánk mérni két óra alatt, hogy beszerezhető-e itthon azonnal 150 ágyra nővérhívó, 80 tűzjelző kamerarendszer, 20 pontos beléptetőrendszer? Nem mondta, miért érdekli. Először azt hittük, szórakozik velünk. De aztán kicsit tovább gondolkodva, rájöttünk, e kérdésnek köze lehet a kiskunhalasi mobil járványkórházhoz, amelynek létesítéséről akkoriban jelentek meg hírek.

Az irodánk pillanatok alatt valóságos méhkassá változott. A megadott két óra túl rövid, de legalább megpróbáljuk – mondtuk, és azonnal nekiálltunk.  Félretettük a folyamatban lévő munkákat, és mindenki telefonálni kezdett. Az addig csendes iroda, zsongott-bongott a sok telefoncsörgéstől, halk vagy éppen nagyon hangos beszédtől.  Hihetetlen, de kollégáim egy óra alatt feltérképezték a magyar piacot. Profi munka volt! Igaz, kellő tapasztalat, kapcsolatrendszer állt mögöttünk az ilyen típusú eszközök telepítéséből. Az eredmény biztató volt: minden kellék rendelkezésre állt Magyarországon, csak össze kell szedni a raktárakból, gyárakból.

Akkor tiétek a munka – jött a válasz. Kiderült, tényleg jól kombináltunk: a mobilkórház létrehozásában vehettünk részt, a gyengeáramú jelző- és biztonsági rendszerek telepítése lett a dolgunk. Egy hónapot kapott a projektgazda a kivitelezésre, nekünk két hét jutott, ahogy a többi szakipari munkára is. Normális körülmények között azt mondtuk volna, hogy ez lehetetlen, de most nem lehetett „akadékoskodni”. Általában 5-6 emberrel dolgozunk egy ilyen projekten, s egy év alatt végezzük el a munkát. Most 40 emberrel vonultunk fel. Húsz saját munkatárs, 20 alvállalkozó. Most az volt a „normális”, hogy éjjel-nappal dolgozunk, több váltott műszakot szervezünk.

Senki sem tiltakozott. Átéreztük a feladat jelentőségét. Ide a koronavírus áldozatai kerülnek, fontos, hogy időben elkészüljünk. Ez a felelősségtudat hatotta át a néha nagyon hektikus munkát. Senki nem emelte fel a hangját, csendes ihletettség jellemezte a hangulatot. Nem volt idegeskedés, káromkodás, pedig akadt gond elég. Együtt éreztünk a többi területen dolgozókkal, megértettük, becsúszhatnak hibák, amelyek a mi munkánkat hátráltatják. Erőn felül vállalt mindenki. Értettük, miért. Veszekedés helyett együtt javítottunk. A cél közös volt, ráadásul nem is akármilyen: naponta hallottuk a statisztikát a betegek és halottak lassan, de folyamatosan emelkedő számáról. És arról is, hogy a neheze még hátra van. Nagyon kell ez a kórház!

Sok éve vagyok a pályán, sok fontos projektben részt vettem, de ilyen megértő légkörben még nem dolgoztam. Békés nyugalom szállta meg az embereket. Életeket mentünk! Vagy legalábbis hozzájárulunk.