A nemzetközi üzlet sok utazással jár, annak minden előnyével, élményével és nehézségével együtt. Az ember megtanul három hétig bőröndből élni, vasalt ingben megjelenni a hetedik hotelben ébredve és pár naponta új kultúrához, szokásokhoz alkalmazkodni. Ez persze nem könnyű, de olykor igen szórakoztató is lehet.
Ilyen alkalom adódott 2006-ban, Japánban, mikor a Szapporóban megrendezett elektronmikroszkópos világkiállítás egyik ünnepélyes eseményére kaptunk meghívást. Az est fénypontja volt, hogy a jelenlévők szűk csoportjához beszédet intézett őfelsége, a japán császár.
A továbbiak könnyebb értelmezhetősége érdekében engedjenek meg egy kis magyarázatot. Ugyan Európában sem mindennapos dolog, hogy egy szakmai eseményen a rendező ország első számú vezetője mond beszédet, de talán ezt élőben hallani nem sokaknak jelent életcélt. Japánban ellenben a lakosság jelentős részének ez igen nagydolog. Akár hosszú utazásra is hajlandóak azért, hogy az út széléről integethessenek az uralkodónak.
Természetesen a császár érkezését komoly biztonsági előírásoknak megfelelően készítették elő. Az útvonalat lezárták és őrök figyelték a környék minden mozdulását. Mi a helyi partnerünk által biztosított nagy fekete autóval közelítettük meg a helyszínt és mivel egy elhúzódó megbeszélés miatt késésben voltunk, már majdnem teljesen lezárt útvonalon haladtunk. Talán a mienk volt az utolsó jármű, melyet a biztonsági személyzet átengedett az útzárakon. Ennek megfelelően már igen nagy tömeg várakozott az út mentén és érdeklődve figyelték, ahogy az üres utakon egy impozáns jármű közelít. Én a hátsó ülésről néztem a látványosságnak is beillő tömeget, ők pedig egyre lelkesebben integettek nekünk.
Az első pár perc megilletődöttség után rátaláltam új szerepemre és az egyre láthatóbb igénynek megfelelve – és természetesen az udvariasság szabályait szem előtt tartva – visszaintegettem hálás közönségünknek. Így jutottunk el egészen a rendezvényközpont bejáratáig, ahol a megilletődött szervezők segítettek kiszállni az autóból. Ugyan a japánok rendszerint igen jó házigazdák és odafigyelnek minden apróságra, de ilyen megbecsülésben és kiszolgálásban ritkán van részünk.
Szerencsére az ügyből nem lett diplomáciai bonyodalom, így megmaradt csupán egy szép és szórakoztató emléknek, amikor a japán néppel hosszú percekig önfeledten örültünk egymásnak. Ugyan azóta nem kerültem hasonló helyzetbe, de a megszerzett rutin nyújtotta magabiztossággal várom a következő megmérettetést. A fenti történetet ajánlom minden frissen végzett fiatal figyelmébe. Saját vállalkozást vezetni egyrészről felelősségteljes és nehéz munka, de emellett az élet sem lesz unalmas!