Jelenlegi hely

Amerikai álom a Mátrában

Szőke Mátyás, borász, a Szőke Mátyás & Zoltán borászat tulajdonosa
Szőke Mátyás, borászat, 365 üzleti történet
„Nincs baj, csak egy pillanatra lebénultam. Ritkán fordul elő ugyanis, hogy egy magyar borász kijut termékeivel Amerikába”

 

Azzal a kéréssel hívott fel 2011 nyarán egy amerikai házaspár, hogy szeretnék megnézni a gyöngyöstarjáni üzemünket, és megkóstolni a borainkat. Azt gondoltam, ők is turisták, ezért végigvezettem őket az erjesztő téren, az alsó pincéken, majd a nagy fahordós pincén. Amerikában nem fektetnek ilyen nagy hangsúlyt egy borászat bemutatására, ott az a szokás, hogy az érdeklődőt beültetik egy vinotékába, ahol néhány dollár ellenében megkóstolhatja a pincészet borait.
A vendégek az üzemlátogatás közben elmesélték, hogy egy rendezvényen kóstolták a Chardonnay-nkat, és elhatározták, eljönnek Magyarországra, hogy megismerjék a Szőke-pincészetet.

Tetszett nekik, amit nálunk láttak, azért pedig kifejezetten rajongtak, amikor az érlelő pincében, ahol óriási fahordók vannak, létrára másztam, és magyar módra, lopóban vettem bort a hordóból, hogy kóstolót tegyek a poharukba. Csodálkoztak, mert ők még ilyet nem láttak. Egy kellemes másfél órát töltöttünk el együtt, kóstoltak bort hordóból, tartájból és palackból is. Az üzemlátogatás végén a házaspár férfi tagja egyszer csak kibökte: „Szőke úr, hozzájárulna ahhoz, hogy az ön borát Kaliforniában forgalmazzuk?”

Ez a kérdés olyan váratlanul ért, mint derült égből a villámcsapás. Egy pillanatra nem találtam szavakat. Épp akkor érkezett meg a fiam, aki látta rajtam, hogy valami történt, aggódva kérdezte, hogy mi a baj. Mondtam neki, nincs baj, csak egy pillanatra lebénultam. Ritkán fordul elő ugyanis, hogy egy magyar borász kijut termékeivel Amerikába. Óriási elismerés ez egy pincészetnek.

Természetesen beleegyeztem a közös üzletbe. Búcsúzáskor arra kértek, mondjak egy árat, mennyiért adnám el nekik a borainkat. Voltam annyira rutinos, hogy gyorsan felszoroztam a listaárakat. Zoltán fiam oda is súgta, hogy az ajánlatom egy kicsit sok lesz, de megnyugtattam, tudom, mit csinálok, hiszen számítottam arra, hogy üzletkötés előtti alkudozást úgy sem fogjuk megúszni.

A találkozót követő két hétben senki nem jelentkezett az amerikaiak közül. Az alkalmazottak azzal viccelődtek, nem lesz ebből a sokat ígérő amerikai álomból semmi. Én nem adtam fel a reményt, hiszen láttam, milyen boldogan ment el a házaspár… Aztán az egyik éjszaka érkezett egy e-mail, amiben az állt, elfogadják az árajánlatomat. Amikor Zoltán elolvasta a levelet, humorosan csak ennyit mondott: „Papa, mondhattál volna magasabb árat is…”

Az amerikaiakkal azóta is töretlen a kereskedelmi kapcsolatunk. Ma már hétféle bort szállítunk Kaliforniába. Ötven éves voltam, amikor belevágtam a borászatba, rengeteg szakmai és üzleti tapasztalatom volt már, de sose gondoltam volna, hogy ilyen véletlenekből is születhetnek hosszú távú üzleti kapcsolatok.