Olykor pillanatokon és a szerencsén múlik egy sors, egy vállalkozás. Esetünkben egy cukrászbirodalom létrejötte. Még akkor is, ha mellette hajnaltól késő estig dolgozik az ember.
Apám, Szamos Mátyás fess ember volt, megakadt rajta a nők szeme… Amikor cukrásztanulónak jelentkezett Augusztékhoz munkára, egyből kijelentette egy öltönyös úriember, hogy ott nincs felvétel. Ő csalódott volt, mivel Szentendréről gyalog ment az ékes-fényes-csilláros akkori krisztinavárosi Augusztba, hiszen jegyre nem volt pénze. Már tartott a kijárat felé, majdnem ki is lépett a forgóajtón, de az szerencsére visszapörgette az üzletbe. Az egyik eladólány így még utolérhette, és megsúgta neki, hogy nem a tulajdonossal beszélt. Várjon egy kicsit, ő majd szól neki. Hamarosan jött is Auguszt E. József, a tulajdonos. Felvették. Így lehetett tagja a patinás cukrászda rangos csapatának, ami akkor nagy szó volt.
Máskor is nagy szerepet játszott apám életében a szerencse. Amikor jelentkezett egy budafoki cukrászdába munkára és kidöcögött a HÉV-en – akkor még HÉV járt oda – úgy érezte, nem akar ő igazán arrafelé dolgozni. Ezért úgy döntött, a reális bér ötszörösét kéri. Az üzletbe azért bement, mert ha lepecsételték a jegyet, ő visszakaphatta annak az árát. Megdöbbentek a fizetéskérelem nagyságán, rögvest nemet mondtak, de lepecsételték a jegyét és ő visszaindult. Már majdnem indult a HÉV, amikor látta, hogy lélekszakadva rohan utána a tulajdonos: rájöttek, inkább jól megfizetik, hiszen cukrász nélkül bezárhatják a boltot. Apám maradt, hiszen szavatartó ember volt. A budafoki cukrászdában volt eladó kisasszony majdani édesanyám, Hajdú Margit.
Apám a háború után állami cégnél helyezkedett el. 1971-ben kért iparengedélyt marcipánrózsák és figurák készítésére. A hivatalos szervek elutasították kérelmét, mondván: „a szocialista szektornak nincs erre szüksége”. Ott állt apám három gyerekkel, engedély és munkahely nélkül. A szerencse akkor köszöntött be, amikor egy alkalommal mellette ült a pilisvörösvári tanácselnök, és ő elmesélte neki a kálváriáját nem tudván, ki az asztalszomszéd. Pár nap alatt meglett a hivatalos engedély. A cég központja és termelőüzeme ma is Pilisvörösváron található.
Ma már a család szinte mindegyik tagja, a sokadik generáció dolgozik a Szamos cukrászdák és üzletek felvirágoztatásán. Közülük több a város legelegánsabb pontjain, a Parlament mellett vagy éppen a reptéren kínálja a klasszikus marcipán mellett a süteményeket, bonbonokat, szaloncukrokat. Jelentős exportunk is van. Most már nem a szerencse játszik főszerepet, hanem a minőség. Apám legendás mondása most is működik: „nem baj, ha drága az alapanyag, csak minőségi legyen!”