Akármennyire is finoman kezdtem arról beszélni, hogy konkrét tervem van az ügyvezetés átadására, mindig volt egy pillanat mikor udvariasan végig mértek és menetrendszerűen megkérdezték: beteg vagy? A szemekben látszott a riadalom, a hárombetűs vagy más rettegett betegségre gondoltak és mintha többen önkéntelenül a fizikai távolságot is megtoldották volna néhány centivel.
És akkor jött a példabeszédem az ébredések változásáról. 20 évvel ezelőtt, ha 7 órakor kelni akartunk, akkor beállítottunk egy agresszív hangú ébresztőt. Hétkor pedig – akármennyire is rosszul esett – könyörtelenül megszólalt, a legszebb álmunkból is fölvert. Ma okos eszközök vigyáznak ránk, hogy ébredésünk könnyebb legyen. Óránk figyeli az alvási fázisainkat és lehet, hogy 06:50-kor kelt fel, amikor nem alszunk túl mélyen és lassan erősödő madárcsicsergéssel, tengermorajlással finoman jelzi, itt az idő. És az új nap stresszmentesen indul.
Miért kellene a generációváltásnál felkészületlenül várnunk az agresszív hangot? Nélkülözhetetlenségünk teljes tudatában is jöhet egy betegség. Elérkezhet a nyugdíjba vonulás időpontja, mikor senki nem veszi át a cégvezetés stafétabotját. Akkor pedig nincsen madárcsicsergéses folytatás. Generációváltásnál okos eszköz helyett okos vezető kell, aki saját maga elfogadja, hogy az idősödése miatt egyszer át kell adnia gyermekként nevelt cégének az irányítását. A felkészülés lehet az okos megoldás. Felnevelni a céget, hogy ne egyszemélyes döntéshozatalra épüljön. Felnevelni a következő generációt, aki érti és magáénak érzi a cég értékeit és elhívatott annak vezetésére, fejlesztésére. A felkészülés 2-5 éves folyamat. Erő kell észrevenni azt a fázist, amikor a stafétabot átadható.
Az is érdekes, hogy mit szólt ehhez az, aki hivatalból tudta, nem vagyok beteg. Olyan üzemorvosunk van, aki szinte háziorvosként működik, a szó jó értelmében. Éves felülvizsgálatkor elhangzottak a „szokásos” tanácsok: több mozgás, egészségesebb ételek, kevesebb stressz. Boldogan meséltem, stresszből tényleg kevesebb lesz, mert… Rám nézett és feltette a KÉRDÉST: „és mit fog utána csinálni Gasparetz Úr?”. Hosszan soroltam azokat a projekteket, családi teendőket, önkéntes feladatokat és hobbikat, amikkel terveim szerint többet foglalkozom. Orvosként ő is ezt tanácsolta volna, mondta. Majd ijesztő számokat idézett a hirtelen leálló menedzserekről, akik a folyamatos, nyugisnak hitt olvasgatás és horgászgatás közben 1-2 év alatt egészségileg is durván leépültek.
Az én generációváltásom óta félév telt el. Ez is arról győzött meg, hogy a cég és az utódok felkészítésén túl saját magunk felkészítésével is kell foglalkozni. A célokról, az aktív életről utána sem szabad lemondani.