Cégünket negyven éve alapítottuk. Elsősorban egyedi és kissorozatú prototípus gyártással foglalkozunk, főleg az autóipar részére. Normális esetben ez jól jövedelmező profil, igényes munka, válságban azonban visszaüthet: ilyenkor az autógyárak a fejlesztéseket fogják vissza először, így prototípus sem készül, vagy házon belül megoldják. Tehát mi hoppon maradhatunk.
Ez történt a 2008-as válság idején is. A túlélés érdekében ütésállóbb iparág felé fordultunk. Ilyen volt az orvosi műszergyártás, majd az űripar is. Abban az időben alapítottuk a Magyar Űripari Klasztert, Hunspace néven, a Bárczy Pál professzor vezette Admatis Kft. elnökletével és tizenegynéhány hazai céggel. Elkezdtük az AS9100 kiépítését, ami a repülőgépipar, az űripar és a védelmi ipar minőségbiztosítási rendszere. Ezek után az Admatis már el mert indulni egy, az ESA, azaz az Európai Űrügynökség által, a Sentinel-2 műhold alkatrészeinek tervezésére és gyártására kiírt tenderen. E projektben mi a gyártásért feleltünk. Az ajánlatot befogadták. Elindult a projekt egyeztetése.
Az ESA-nak sok kérdése volt a cégek felkészültségét illetően. A Technoplastnak harminc kérdést küldtek, amire harminc napon belül kellett válaszolni. A kérdések között volt egy olyan, amitől zavarba jöttünk: azt tudakolták, van-e tapasztalatunk titán alkatrészek megmunkálásában. Addig soha nem találkoztunk titán anyaggal. Nem tudtuk, mit válaszoljunk. Ha azt mondjuk, nincs, akkor bukjuk a projektet. Ha azt válaszoljuk, hogy van, akkor az nem igaz.
Csak előre menekülhettünk. Gyorsan szerezni kellett titánt, hogy megismerjük, kipróbáljuk. Szerencsére, a Miskolci Egyetemen akkortájt fejeződött be egy projekt, ahol használtak titánt. A maradékot nekünk ajándékozták. Jó lett volna műhold alkatrészen gyakorlatozni, de addig még ilyet sem láttunk. Ezért egy pici orvostechnikai alkatrészt választottunk, ami bonyolult volt, 5-tengelyes CNC megmunkálást igényelt. Lóhalálában elvégeztük a kísérleteket és a megadott határidőn belül biztosan állíthattuk, tudunk titán alkatrészeket gyártani. Ezt az ESA szakemberei is megerősítették egy audit során. A műhold elkészült, fellőtték, és azóta is valahol a fejünk felett köröz.
Az Admatis-szal azóta már több űripari projektekben dolgoztunk együtt. A FOCUS program keretében, néhány klaszter taggal gyártottunk egy kísérleti eszközt, amit felvittek a Nemzetközi Űrállomásra is, nem kis büszkeségünkre.
Ezekről szívesen beszélünk. De ahogy mondani szoktuk, nem ebből élünk. Az űripari üzletek teljes bevételünk egy százalékát sem teszik ki. Viszont világosan bizonyítják: tudásban versenyképesek vagyunk. Talán egyszer ez üzletileg is bejön.