Szervezetfejlesztőként néha szinte megoldhatatlan kihívással is szembesülünk. No, nem a szervezeti nehézségek kezelése jelent gondot, hanem például a megbízó pálfordulása. Az alábbi történet sok évvel ezelőtt esett meg.
Egy generációváltás előtt álló magyar KKV alapító tulajdonosa, akinek gépipari üzeme és mérnökirodája is volt, megkért, hogy világítsam át a cégét és tegyek javaslatat a továbblépésre. Az is érdekelte, melyik gyermekének adhatná át a cég vezetését, ki milyen szerepre alkalmas. Mivel 50 fő alatt volt a munkatársak létszáma, engedélyt kértem, hogy az összes vezetővel és kulcsemberrel készíthessek interjút és néhány kérdőívet is felvehessek. Beleegyezett. A gyerekekkel teszteket is kitöltettem. Ezt is jóváhagyta.
Alapos beszélgetéseket folytattam, szinte mindenkivel. Komoly anyag jött össze, amelyeket rendszereztem: témák szerint a problémákat és azok következményeit, illetve kockázatait írtam össze több táblázatban, amelyek mellett a lehetséges megoldások is szerepeltek. Azt gondoltam, a következő találkozónkon az anyagot megvitatjuk, majd megbeszéljük, mit és hogyan lehet változtatni, azaz mi legyen a következő lépés.
Sajnos, elkövettem egy hibát: a visszajelző találkozó előtti estén az alapítónak elküldtem az összefoglalót emailben. A másnapi megbeszélésen számítottam vitára, de arra is, hogy nyitott lesz a javaslatokra. Végülis: ő kérte… Ekkor ért a meglepetés. Az idősödő tulajdonos kijelentette, hogy én őt biztosan bántani akarom, a megállapítások fájdalmat okoznak, s olvasáskor annyira felment a vérnyomása, hogy aludni sem tudott. Faggatni kezdett, kitől hallottam ezt és kitől azt, amit én természetesen nem árulhattam el. A bizalom, a titoktartás meghatározó eleme az ilyen felméréseknek. Néhány témát azért megbeszéltünk, de a helyzettel való szembesülés sokkolta, érzelmileg megterhelte, és hamar elfáradt. Vagy csak inkább menekülni akart a további gondoktól? Végül elhangzott a számomra azóta sem felejthető mondata: „A megállapításokkal nem értek egyet, de a javaslatokkal igen.” A megrázó ebben az volt, hogy a szervezeti diagnózis alapján készültek a fejlesztési javaslatok!
Később kiderült, a cég akkor éppen fizetésképtelen volt. Bár az előkalkuláció alapján a megbízási szerződést a tulajdonos aláírta, de türelmet kért a számla kifizetéséhez. A folytatást jelentő, vezetőkkel tervezett műhelymunkákat pedig „elhalasztotta”. És ekkor el is szólta magát: „ha újra lesz pénzünk, a fejlesztéseket megcsináljuk a Tanár Úrral.” A Tanár Úr a közeli egyetem egyik oktatója volt. Ő semmit nem tudott erről a vizsgálatról.
…Az elvégzett munka ellenértékét később kifizették. A problémák feltárása és az ezekkel való szembesítés azonban megbocsáthatatlannak bizonyult.