Jelenlegi hely

Váratlan telefonhívás

Rétházi Csaba, az Agro Boy Kft. tulajdonos ügyvezetője
Rétházi Csaba, 365 üzleti történet
„Csak akkor szabad elvállalnunk a munkát, ha biztosan teljesíteni tudjuk. Különben elveszítjük korábbi jó hírnevünket is.”

Az 1990-es évek közepén váratlan telefonhívás jött Szlovéniából. A vonal másik végén egy szlovén speditőr volt. Mi nem ismertük őt személyesen, ő azonban már ismert minket. Pontosabban a munkánkat.

Az internet akkoriban még gyerekcipőben járt, az EU-tagság csak álom lehetett, az áruszállítás jóval nehézkesebben ment a napi vámolás, és  a több órás várakozás miatt a határon. 

Agrár-külkereskedelemmel foglalkozunk, cégünk a növekedés ellenére  is megmaradt családi vállalkozásnak. Akkoriban azonban még tényleg más volt a lépték, két éve voltunk a piacon. Jó minőségű magyar gabonát viszont már akkor is szállítottunk külföldre. Szlovénia az egyik legfontosabb piacunk volt. Az általunk exportált gabonát szállító szlovén sofőrök állandó „vendégek” voltak a magyar-szlovén határon. Sok kis cégnek vittünk árut, de viszonylagos új szereplőként ez is siker volt.

A szlovén oldalon a spedícióban általában szakképzett speditőrök ültek. Ők az egyre emelkedő szállítmányozási adatokból, és a  sofőröktől szerzett tapasztalatokból az Agro Boy-t  megbízható, korrekt cégként könyvelték el. Ezt Szabocsán Simon mondta el. Ő volt a váratlan telefonáló. Ezért amikor őt, a speditőrt az egyik legnagyobb  szlovén gabonakereskedő cég, az Univit arra kérte, ajánljon egy megbízható magyar gabonaszállítót, minket nevezett meg. A telefonhívással azt akarta tisztázni, képesek vagyunk-e kiszolgálni a szlovén importőrt. Több mint tízezer tonna jó minőségű magyar kukorica beszerzése és exportálása volt a feladat. A szállításhoz szükséges kamionokat a szlovén partner adta. Nekünk a megfelelő minőségű és több mint tízezer tonna kukoricát kellett beszereznünk, és a folyamatos szállítást biztosítani. Igent mondtunk, bár ez a korábbiakhoz képest jókora ugrást jelentett  és rövid volt a teljesítési határidő is.

A cégünk fiatal volt, de én már korábban is külkereskedelemmel foglalkoztam, így azonnal tudtam, ez egy soha vissza nem térő lehetőség. Ám azzal is tisztában voltam, csak akkor szabad elvállalnunk a munkát, ha biztosan teljesíteni tudjuk. Különben elveszítjük korábbi jó hírnevünket is.

Apró nehézségek adódtak, de összességében minden klappolt, a nagy szlovén külkereskedelmi céggel gyorsan megegyeztünk mindenben. Ezzel az együttműködéssel a bólyi Agro Boy egy kis-közepes, fejlődő családi vállalkozásból erős agrár-külkereskedelmi cég lett.

Szerencsénk volt? Nem, ez nem szerencse volt. A korábbi tisztességes munkánk eredménye lett e kapcsolat. Soha nem tettünk különbséget kis, meg nagy vevő, termelő között. Soha nem lehet tudni, ki vagy mi eredményez újabb üzletet. De nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy tudtuk, hosszú távon megtérül a sok munka, a tisztességes üzleti magatartás.

 

 

­