Ha hosszú időn át egy szakmai területre fókuszálunk, az előbb-utóbb csőlátáshoz vezethet. Ez gátolja a további fejlődést.
Főként kíváncsiságom segített ennek felismerésében. Termelők, kereskedők, feldolgozók első kérdéseimet gyakran magabiztosan válaszolták meg, ám ahogy mélyült a beszélgetés, sokszor úgy éreztem, hogy elbizonytalanodnak bizonyos témáknál. Ilyen esetekben olyasféle reakciót vártam volna, mint „hú, na most ezzel megfogott, de utánanézek”. Nem így volt. Ehelyett gyakran „rizsáztak” vagy idegesen hárítottak.
A tréningeknek – és pszichológus feleségemnek – is biztosan volt abban szerepe, hogy egyre jobban érdekelt az emberi viselkedés. Hobbimmá vált, hogy megkérdőjelezzek dolgokat. Mindent, amit mások kőbe vésettnek gondolnak. Minél nagyobb szakértőnek mutatja magát valaki, minél magabiztosabb, annál inkább arra inspirál, hogy hosszabban beszélgessek vele… Ha a minőségbiztosító büszkén meséli, hogy hónapok óta nem jelzett idegen anyagot a detektorunk, nekem az ugrik be elsőre: lehet, hogy elromlott a gép? Közben persze bízom abban, hogy ez a válasz: „minden termék indulásakor teszteljük, naponta többször”.
25 éve jeges vízzel mossuk a salátát. Pár éve parázs vitát váltottam ki a szakértők között, mert megkérdeztem, hogy miért is kell jeges víz a saláta mosásához? Mindenkinek saját elmélete volt. E beszélgetéseknek köszönhetően indul el gyakran a LEAN folyamatfejlesztés valamelyik módszertani eleme: mérünk, átértékelünk, új folyamatokat hozunk létre. Ha nem bűnösöket keresünk, hanem jól moderáljuk a beszélgetéseket, „mellékhatásként” ez az agytorna ráadásul még fel is dobhatja a dolgozók mindennapjait.
Pár évvel ezelőtt egyik reggel mentem ki az üzembe, és megakadt a szemem egy kisállatkereskedésen. Nem is tudom, honnan jött az ihlet, de hirtelen megálltam, vettem pár marék tücsköt-bogarat, és kivittem magammal az üzembe. Este összehívtam a termelési csapatot: műszak végén teszteljük a mosóberendezés rovarszűrőjét!
Már korábban is megfigyeltem, hogy ha egy berendezésnek angol rövidítése van (nálunk a rovarszűrő: ISS – Insect Strainer System), akkor a dolgozók bizalma különösen erős a gép iránt. Így volt ez az ISS-sel is. „Nem kell annyira vizsgálgatni a salátát, az ISS úgyis kiszedi, ha van benne bogár.” A műszak végén belekevertük a rovarkollekciót egy adag salátakeverékbe, és izgatottan vártuk, mi lesz. Az eredmény láttán mindenki meghökkent: az ISS csak a tücskök, giliszták felét szűrte ki!
A végleges megoldást egy precíz, professzionális optikai osztályozó berendezés megvásárlása hozta meg. Ám ezen az estén látványosan bebizonyosodott: akkor fejlődünk, ha képesek vagyunk megkérdőjelezni sok mindent, ami körülvesz bennünket. És mindezt úgy, hogy nem kötekedünk, nem vagyunk negatívak. Csak kíváncsiak, kreatívak…