Jelenlegi hely

A szabály az szabály

Dr. Urbán László vezérigazgató-helyettes, Magyar Suzuki Zrt.
365üzletitörténet,Urbán László,Suzuki
"A cégautók használatára vonatkozó írott szabály szerint az arra jogosult kollégák kizárólag esztergomi gyártású Suzukikat kaphatnak"

 

 

A Magyar Suzukinál dolgozók, így természetesen a vezetők és az igazgatósági tagok is, a vállalat szabályait követik. A cégautók használatára vonatkozó írott szabály szerint az arra jogosult kollégák kizárólag esztergomi gyártású Suzukikat kaphatnak meg, valamint a szóba jöhető modelleknél minden esetben a szigorú vállalati hierarchiának kell érvényesülnie.

Vezérigazgató-helyettesi megbízásomkor 2007-ben, afféle újszülöttnek számítottam a Suzukinál, és autómániás közgazdászként egy Grand Vitarát szerettem volna cégautónak. Kollégáim ekkor felvilágosítottak az említett szabályról, illetve azt is elmondták, hogy Osamu Suzuki elnök úr is SX4-gyel utazik magyarországi látogatásai során.  Azt javasolták, ha tartósan szeretnék megmaradni az új székemben, ne ragozzam tovább a dolgot!

Természetesen megfogadtam tanácsukat, így végül egy SX4-et kaptam, ami méretben és teljesítményben abban az időben a legnagyobb autónk volt. Ez a modell a maga 120 lóerejével, automata sebváltóval és napfénytetővel kiválóan bírta az évi 35-40 ezer km-t. Az automata sebváltó és napfénytető egyébként az igazgatósági tagoknak járó privilégium a mai napig.

2010-ig évente egy-egy új SX4-est kipróbálva és cserélgetve, nagyon elégedett voltam a járgánnyal.  Abban az évben nyáron avattuk fel az Esztergom emblematikus gyártmányának számító Swift harmadik generációját. Egyből beleszerettem az új Swiftbe, és cserbenhagyva az SX4-est rögtön át is ültem egybe. A legkisebb városi terepjáróként is hirdetett, viszonylag magas építésű SX4 után a Swift szinte Forma 1-es élményt nyújtott: rátapadt az aszfaltra és ment, mint a golyó. 2010-ben gyártottunk egy harmadik modellt is, a Splasht, amely a legkisebb autónk volt akkoriban, ezt a következő történet miatt említem itt meg.

Úgy féléve autóztam a Swifttel, amikor a Suzuki Klubok Egyesületének szervezésében és az Autóklub jóvoltából több japán és magyar kollégámmal közösen kipróbáltuk autóinkat, illetve magunkat a MAK újpesti tanpályáján. Több-kevesebb sikerrel... Aki próbálta már a vizes-csúszós pályát, tudja, miről beszélek. Ahogy néztük a többiek próbálkozásait, odalépett hozzám az egyik japán osztályvezető kollégám és némi szemrehányással vegyes csodálkozással megkérdezte, hogy tényleg én járok-e a fehér Swifttel. Mondtam neki, hogy persze és lelkesen dicsértem az autót. Láttam, ahogy felcsillan a szeme, a Swift jó tulajdonságainak hallatán bólogatott, azonban amikor befejeztem mondandómat, szemében valamiféle szomorúság vagy bosszúság tükröződött. Megkérdeztem tőle, mi a baj, mivel nem ért egyet.  Azt válaszolta, hogy a legteljesebb mértékben egyetért a véleményemmel.  Ám ha az igazgatóság tagjai a Swiftet preferálják az akkori vezérigazgatónk is éppen Swiftbe készült átülni , akkor neki is váltania kell. A vállalati hierarchia miatt ugyanis osztályvezetőként kénytelen lesz a Swiftjét Splashre lecserélni. Ezért fájt neki a mi döntésünk.