Jelenlegi hely

A rossz helyzet jó oldala

Breczku János, a Breona Kft. ügyvezetője
Breczku János, 365 üzleti történet
„Bonyolult, nyakatekert válasz következett, amiből csak annyit értettem meg, hogy már eldöntötték. De a véleményemet még meg akarták hallgatni.”

 

Pár évvel ezelőtt egy hatóság középvezetője hívott meg, konzultációra. Telefonon elmondta, hogy az iktató rendszerükről fogunk tárgyalni. Örültem, mert úgy gondoltam, rászánták magukat a továbblépésre, és megrendelik tőlünk a náluk működő típus újabb, továbbfejlesztett változatát. Régóta vártuk már ezt a pillanatot! Sok hatóságnál dolgoztak a mi iktatórendszerünkkel, úgy tudtuk, meg voltak elégedve vele. De azért már megérett a frissítésre. Mi készen álltunk rá.

A beszélgetés azonban nem várt fordulatot vett. Tárgyalópartnerem kifejtette, hogy most mástól vesznek iktató rendszert, a mienket lecserélnék. Kérdezte a véleményem a másik rendszer technikai paramétereiről, meg az árról.  Furcsa szituáció volt. Nyeltem egy nagyot, s próbáltam kideríteni, volt-e valami gond a mi rendszerünkkel, esetleg valami nem jól működött benne, amit ki tudnánk javítani.  Nem erről volt szó. A régivel elégedettek voltak, de már túl régi. Kell egy új. Hogy akkor miért nem a miénk? Bonyolult, nyakatekert válasz következett, amiből csak annyit értettem meg, hogy már eldöntötték. De a véleményemet még meg akarták hallgatni.  

Addig beszélgettünk, míg végre kiderült, ki lesz a szerencsés nyertes. Végiggondoltam, mit tehetnék ebben a helyzetben. A hajó már elment, vesztettünk. Igen ám, de ez az üzletág éves árbevételünknek 15 százalékát jelentette. Ha csak ezt a szervezetet veszítettük volna el, akkor még pótolni tudtuk volna a kieső bevételt, de kiderült: ez a rendszerváltás végigfut az államigazgatáson, vagyis mi kiszorulunk…

Hacsak nem leszünk alvállalkozói a nyertes cégnek…-–villant át az agyamon a gondolat.  Itt nem volt értelme önérzeteskedni, meg sértődötten dohogni, lépni kellett. Az elvárásokat, a jogszabályi környezetet ismertük, egy másik rendszernek is ugyanazoknak a követelményeknek kell megfelelniük. Végiggondoltam a lehetőségeket, és a legésszerűbb megoldásnak az tűnt, ha elmegyek a győzteshez, és felajánlom emberi, szakmai kapacitásunkat, tudásunkat.  Úgy gondoltam, most hirtelen annyi munka szakadt rá, hogy talán nem is győzné saját emberekkel.

Valóban így volt. Örült az ajánlatnak. És az én munkatársaim se bánták, ha most más iktatórendszerét kell felállítani, beüzemelni. Ebből is lehet tanulni, ez is egy tapasztalatszerzési lehetőség. Nézzük jó oldalát a rossz helyzetnek: a bevételünk egy részét ugyan elvesztettük, de nem az egészet. És maradt energiánk új területekre koncentrálni.

Tényleg ezt mondogattuk magunknak. Az alvállalkozói lét ezen a területen jól működött és működik a mai napig. Alkalmazkodtunk az új helyzethez. Egy Darwinnak tulajdonított idézettel vigasztalódtunk: Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra.