Fontos, hogy egy vezetőnek tekintélye legyen a munkatársak előtt. Ezért meg kell dolgozni. Ám néha egészen váratlan helyzetekben hull az ember ölébe a dicsőség…
Cégünk 15 éves évfordulóját ünnepeltük, s úgy döntöttünk, megadjuk a módját. Az udvarra nagy sátrat állíttattunk, és meghívtuk minden dolgozónkat. Azt szerettük volna, ha ez a nap mindenkinek –nekünk, magyaroknak és a német tulajdonosoknak is – emlékezetes marad, így állítottuk össze a programot. Meghívtunk egy német nemzetiségű gyermek tánccsoportot, és egy ugyanilyen felnőttet is. A gyors, dinamikus tánc, a vidám zene remek hangulatot teremtett. Amikor a felnőtt csoport utolsó tánca, a rezgős polka következett, odapattant hozzám az egyik táncos lány, s kérte, álljak be a helyére.
Meglepődtem. Elegáns kosztümben és magas sarkú cipőben voltam. Egyik sem illett igazán a fellépéshez. A táncosok a hagyománynak megfelelő, német népviseletben voltak. Már ezért is nemet mondhattam volna. Meg egyáltalán: hogy néz ki, hogy a főnök beáll a műsorba, esetleges ügyetlenségével lerontja a színvonalat, kínos feszengésre kényszerítve a közönséget? Vagy ami még rosszabb: nevetségessé válik az egész cég előtt, és azzal aláássa a tekintélyét…Hogy őszinte legyek, ezekre nem is gondoltam, de nem is bántam ezt a váratlan fordulatot… Mindenki rám várt, tehát nem volt mese, be kellett állni a csoportba. És máris ott roptam a táncot a többiekkel. Óriási sikerem volt, a közönség ütemesen tapsolt, nevetett. Naná, a főnökasszony ott ugrál a táncosok között. Szerencsére, csak egy tánc volt… De utána körbevettek a dolgozók, s egyikőjük megjegyezte: „na, főnökasszony, te aztán jól megadtad a buli ívét…” Mert utána tényleg buli, tánc, szórakozás következett, egészen reggelig.
Mindenesetre akkor azt éreztem, milyen kevés kell ahhoz, hogy a főnökre büszkék legyenek az emberek. Én ott a mennyekbe emelkedtem a dolgozók előtt, hogy lám, még erre is képes vagyok. A váratlanul érkezett elismerés-hullám sokáig kitartott, s talán még tart a mai napig. Azt ugyanis tudták rólam, hogy kemény vagyok a munkában, azt azonban kevésbé, hogy ilyen spontán mókákra is kapható vagyok. Az igazsághoz tartozik – és ezt később mindenkinek elárultam – nem volt ismeretlen számomra a rezgős polka. Sokáig tagja voltam annak a néptánccsoportnak, így minden számot ismertem. Igaz, 18 évvel azelőtt abbahagytam a táncot, de úgy látszik, ahogy a biciklizést, úgy ezt sem lehet elfelejteni…
Évente egyszer, karácsonykor hagyományosan összejön az egész vállalat, ahol a hivatalos program után mindig buli van. Én ott vagyok, akár reggelig is, és biztos vagyok benne, hogy ezt a dolgozóink sokra értékelik.