Nürnbergben tárgyaltam 2001 januárjában, az AEG központjában. Ott volt a cég teljes menedzsmentje, az Electrolux két svéd vezetője, és én. A németeknek kínos téma szerepelt a napirenden: a porszívógyártás Magyarországra telepítése. Megértettem, ez fájdalmas döntés, ezért a sok órás beszélgetésen jó darabig inkább csak hallgattam, hiszen tudtam, mi nyerünk ezzel a döntéssel.
A svéd központban – az AEG ekkor már jó 10 éve az Electrolux tulajdonában volt– már eldöntötték az átszervezést, ez még egy utolsó egyeztetés lett volna az ütemezésről, a lebonyolítás módjáról. Én erre készültem, ennek részletes megvalósítására készítettem terveket. Ehhez képest a németek még egy utolsó rohamba kezdtek, hogy megváltoztassák a döntést. Rendben van, gondoltam magamban, én is megpróbálnám, de amikor az érveket hallottam, egyre jobban forrt bennem a düh…
A németek hosszan beszéltek. És mindannyian ugyanazon érvekkel próbálták megfordítani az ügyletet. A magyarok megbízhatatlanok, pontatlanok, a német minőség biztosan romlik, és akkor majd az eladások is visszaesnek, kisebb lesz az árbevétel, a nyereségről már nem is beszélve. És ez így ment majd’ két órán keresztül. Akkor elszakadt bennem a cérna, és szót kértem én is. Megkérdeztem, szerintük az Audi jó autó? Bólogattak. És az Audi TT? Még erőteljesebb bólogatás. És mit szólnak a bennük lévő motorokhoz? Azok is nagyon jók – hangzott a válasz. Hol gyártják ezeket a motorokat? Hol máshol, mint Németországban – mondták. Tévednek. Ezeket a motorokat Magyarországon, Győrben gyártják. Sok év óta. S úgy látom, abban egyetértenek, hogy ezek kiváló minőségű termékek – adtam meg a kegyelemdöfést…
Egy pillanatra csend lett. Bevallom, élveztem ezt a pillanatot, mert láttam az addig hevesen érvelők döbbenetét. Hirtelen nem tudták, mit is válaszoljanak. Aztán hirtelen az ottani vállalat alelnöke magából kikelve, vörös fejjel azt üvöltötte: shut up, azaz pofa be! Természetesen nekem szólt ez a nem túl udvarias utasítás. Normális esetben ilyenkor megsértődik az ember, kikéri magának ezt a durva kifejezést, ám akkor én inkább megsajnáltam őket. Egy pillanat alatt összedőlt a több órán át épített kifogáshalmaz. A „meccset” elvesztették. Igaz, miután a döntés már korábban megszületett, nem is volt esélyük a változtatásra. De megpróbálták… Ez a „shut up” a vesztes tehetetlen reagálása volt. Az áttelepítés sok munkahely elvesztését jelentette náluk, nálunk meg legalább ugyanennyi megnyerését.
A tárgyalás ezután gyorsan véget ért. A porszívógyártás Jászberénybe került. Sok évig ott is maradt. Azóta azonban már mi is vesztesek lettünk: a gyártás továbbtelepült, Ázsiába… Én azonban ebben az időben már nem voltam az Electroluxnál…