Jelenlegi hely

Partnerség: Megígértük, odaértünk, megoldottuk!

Varga Mihály, a KÉSZ Holding tulajdonos elnöke
365 üzleti történet,Varga Mihály, KÉSZ
„Kollégánkat kértük, zárkózzon be az acél iroda-raktár konténerbe, nyugodjon meg, fújja ki magát”

 

Húsz éve is annak, hogy a KÉSZ Csoport három legfelső vezetője télen, közúton, a somogyi dombságon, széles jókedve helyett derékig-nyakig a hóban hempergett.

Szép feladatunk volt – külföldi megrendelőnk milliárdos léptékű üzemét kiviteleztük Tamásiban.  A gyár befejezéséhez közeledtünk. A végszámla előtt tételesen leegyeztettük, jegyzőkönyveztük műszaki-pénzügyi tartalmában a megrendelő nevében elrendelt többletteljesítést. Szoros felügyelettel ellenőriztük a projektet. Ekkor telefonált a régióigazgatónk: a megrendelő mégsem akar fizetni a többletteljesítésért. Tulajdonosi szintű egyeztetést kértek.

1999. év András napján gazdasági igazgatónk (sajnos, ő már nincs közöttünk), termelési helyettesem és gépkocsivezetőnk társaságában kora reggel elindultunk Szegedről. Dunaföldvár után a 61-es úton gyanút fogtunk: senki nem volt az úton. Előszállásnál megértettük: egyik méterről a másikra sem úttest, sem árok, csak óriási, sík hómező látszott. Ameddig a szem ellátott, elakadt gépjárművek sorakoztak.

Gépkocsivezetőnknek szóltam: menjünk tovább, ezek mellett mi elmegyünk! Igen, egy árok mélyére. A közeli tanyán lapátot szereztünk, valamint egy jó tanácsot: ha kiástuk, jobb, ha visszafordulunk. Cecéig nincs leágazó út, a többit pedig most zárja le a rendőrség. Dél elmúlt, így tettünk, tanácstalanok és éhesek is lettünk.

A dunaföldvári csárdában, a vaskályhák mellett élvezet volt nézni és érezni, ahogy gőzölög a ruhánk evés közben. Enni mi négyen egyébként mindig nagyon tudtunk. Csak régióigazgatóm telefonhívásai nyugtalanítottak: nagy a feszültség, a megrendelő egyre idegesebb, sietne a reptérre. Kollégánkat kértük, zárkózzon be az acél iroda-raktár konténerbe, nyugodjon meg, fújja ki magát.

Visszatértünk a 61-es útra. A kocsisor ugyanúgy állt, csak sötétben. Beálltunk mi is. Tamásiból ekkor már negyedóránként kaptuk a telefonhívást. Hirtelen a semmiből egy traktor kanyarodott fel vagy 200 méterre az útra. Mindhárman őrült rohanásba kezdtünk. Estünk-keltünk, árokba is csúsztunk. Végül elértük a hatalmas Rába-Steigert, amit hirtelen ötlettől vezérelve meg is vásároltam, aztán tulajdonosa kérésére az alkut az út során bérletté szelídítettük. A délután két órára megbeszélt időpont helyett este nyolc is elmúlt már, mire Tamásiba értünk.

Megrendelőnk flipchartja ekkorra gondosan tele volt írva – elegendő felkészülési időt hagyott számára a nem várt időjárás. Gyorsan lapoztam egyet, s javasoltam, kezdjük tiszta lappal az egyeztetést!

Kemény partnereink voltak, hosszú és rendkívül tanulságos, korrekt tárgyalással töltöttük az éjszakát. Hajnalra végül megállapodtunk. Azóta is jó érzéssel gondolunk vissza a történetre: a nehéz helyzetben sem adtuk fel. Megígértük, odaértünk, megoldottuk!