A válság kitörésekor, 2008-ban másodéves egyetemista voltam egy gazdasági egyetemen. Első diplomám a vendéglátás-szállodaiparból szereztem, de inkább a pénzügyek, befektetések érdekeltek, tanácsadóként akartam dolgozni. Szinte semmi kapcsolatom nem volt e területen, de elkezdtem terjeszteni, hogy ehhez értek.
Egyik ismerősöm ismerősének az ismerőse egyik nap szólt, hogy egy jó nevű vállalkozó befektetési tanácsadót keres. Megadta az elérhetőségét, de ennél többet nem tudott segíteni. Eljutottam a személyes beszélgetésre – utólag látom, már ez is nagy szó volt –, ahol a vállalkozó első mondata az volt, hogy hatan voltak előttem, de egyik jelentkező sem győzte meg arról, hogy rá lehetne bízni 380 millió forintot. Én csuklottam egyet, ez akkor nekem óriási összeg volt. Tudtam, ha ezt a vagyonkezelési megbízást megszerezném, akkor ez belépő lenne a pénzügyi tanácsadói piacra. S ilyen referenciával már könnyebb lenne megkapaszkodni, újabb ügyfeleket szerezni.
Miközben ezek a gondolatok átfutottak az agyamon, máris jött a hideg zuhany: „magának semmi esélye sincs. Nőkkel nem üzletelek, nőkre soha nem bíznám a pénzemet!” Egy pillanatra ledermedtem, s már a számon volt, hogy megkérdezzem, akkor miért egyezett bele a személyes találkozóba? Ehelyett azonban csak arról faggattam, miért nem bízik a női tanácsadókban? „A nők nem képesek üzleti stratégiát kialakítani, nem tudják a pénzt jól forgatni” – mondta. Nem álltam fel, nem sértődtem meg, tovább kérdeztem. Kiderült, hogy éppen beruházásba kezdett, több gépet kell rendelnie, sokmilliós értékben. Azt javasoltam neki, ezzel várjon egy kicsit. Nem tudni, milyen mély lesz a válság. Lehet, hogy többet ér, ha készpénze van, mint ha gépei…
Ezen elgondolkodott, és végül megkért, dolgozzak ki neki egy befektetési stratégiát a következő évekre. Aztán majd dönt… Megtettem, megkaptam az üzletet. Három év után 60 százalék volt a haszna. Ez többek között azért is sikerült, mert hallgatott rám: nem vásárolt gépeket, csak már a válság enyhülése után. Ha nem így dönt, talán őt is magával rántotta volna a válság. Az árfolyamok zuhantak, neki volt anyagi ereje ennek kihasználására.
Életem talán legfontosabb munkája volt ez a megbízás. Egyrészt még csak másodéves voltam az egyik gazdasági egyetemen, ahol 2010. március 10-én kaptam diplomát arról, hogy értek is ehhez. Másrészt legyőztem egy előítéletet: azóta is dolgozom ezzel a vállalkozóval. Pedig nő vagyok, és tudok stratégiában gondolkodni. Harmadrészt ekkora összeg vagyonkezelése profiknak is komoly munka, hát még nekem, akkor. És negyedrészt azért, mert ez a megbízás megalapozta a jövőmet. A pénzügyi tanácsadás bizalmi szakma. Ezzel a munkával a bizalmat nyertem el.