Jelenlegi hely

Nőnek lenni jó! Itthon is…

Csatosné Harmati Erika, az Álomjövő Kft. alapító-tulajdonosa
Csatosné Harmati Erika, az Álomjövő Kft. alapító-tulajdonosa
„Több felsővezető volt a partnerem, leginkább férfiak. Valahogy a női főnökökkel nem találtam meg a hangot…”

 

A grafikusművész barátnőm is ott ült az egyik konferenciánkon. Akkor már sok éve egy nagyvállalat alkalmazottjaként dolgozott. Fontos volt számára a biztos fizetés, hiszen egyedül nevelte kislányát. A színpadon egymás után jöttek az öntudatos, lelkes előadók, legtöbbször ugyancsak nők, akik arról beszéltek, bátornak kell lenni, meg magabiztosnak, s aki önállósodna, az merje bevállalni a kockázatot. Általában saját példájukat idézték. A sok, inspiráló előadás hatott, elgondolkodott életén. Megéri az önfeladást a biztos havi kereset? És vajon, ha vállalkozna, meg tudna élni belőle? Ahogy hallgatta tovább a vállalkozók, tanácsadók, trénerek előadásait, egyre biztosabb volt magában. És beadta felmondását...

Így történt. A konferencia csak az utolsó lökést adta meg, elmozdította a belső bizonytalanságból. Vállalkozást alapított, megszervezte a munkát, így sokkal több idő jutott a festésre is, ami fontos volt számára. Az új életforma felszabadította, a kezdeti sikerek meghozták a már elveszni látszó magabiztosságot. Hirtelen rendben lett körülötte a világ. Ez a siker átjött egész személyiségén, kisugárzásán, társat talált.

Fontos az utolsó lökés. Nálam is hatott. A Nőnek lenni jó! konferencia - rendezvénysorozat elindítása előtt két évvel ugyanilyen bizonytalan lelkiállapotban üldögéltem az USA-ban, egy nemzetközi pénzügyi konferencián. Egymás után jöttek a magabiztos, lelkes női előadók, s mindegyikük azt sugározta, ha nekik sikerült, nekem is menni fog. „Te sem vagy rosszabb, csak talán még nem szántad rá magad, hogy kilépj a komfortzónádból, hogy felvállald önmagad” – szólt a verkli. Ez utóbbi gondolat szöget ütött a fejembe: akkoriban már sok éve pénzügyi tanácsadóként dolgoztam. Több felsővezető partnerem volt, leginkább férfiak. Valahogy a női főnökökkel nem találtam meg a hangot. Zavarban voltam velük szemben, s egyáltalán nem magabiztos. Azon az amerikai konferencián jöttem rá, mi a baj: nem éreztem velük egyenrangúnak magam, kisebbségi érzéssel küzdöttem.

Elsősorban azt kellett tudatosítani magamban, hogy „hiszen én is egy két évtizede sikeresen működő vállalkozás tulajdonosa és vezetője vagyok…!” És innentől kezdve működött a dolog – ma már a női vezetők és vállalkozók pénzügyi tanácsadójaként tartanak számon.

Amikor én 6 évvel ezelőtt Kecskeméten, a kereskedelmi kamarával közösen elindítottam a Nőnek lenni jó! konferenciát, csodabogárnak számítottam. Én is, a konferencia is. Aztán elfogadtak. Az évi egy konferenciából kettő lett. De már ez sem elég. Nőnek lenni ma már tényleg jó. Kecskeméten, évente kétszer biztosan.