Jelenlegi hely

Na, ugye!

Ferling József, a Ferling PR-ügynökség stratégiai igazgatója
Ferling József, 365 üzleti történet
„Dermedten néztünk egymásra, és borzasztó rosszul éreztük magunkat. Az eszmélés percei után aztán gyorsan elindult az ötletelés, a kreativitás egyik legnagyobb hajtóereje a szűk határidő.”

 

Vállalkozásunk egyik legnagyobb partnere több mint 25 éven át a Pécsi Hőerőmű volt, amelynek komplex szolgáltatást nyújtva, egyebek mellett minden ősszel elkészítettük a következő év pr-tervét is.

2011-ben komoly kihívásokkal néztünk szembe, mivel az erőmű egy óriási szalmatüzelésű blokk üzembe helyezésére készült. Az érdekeltekkel meg kellett értetni, hogy elég szalma marad a földeken – hiszen a régiókban lévő szalmának mindössze a 10 százaléka kerül az erőműbe –, Pécs lakóival azt, hogy óránként csak két teherautóval nő meg a forgalom, a környékbeli gazdákat pedig a hosszú távú beszállítói szerződések előnyeiről kellett tájékoztatnunk.

Menetrend szerint el is készítettük az éves tervet. Közel 20 éves együttműködés állt mögöttünk, ez már a sokadik prezentációnk volt, nem volt bennünk különösebb izgalom. Bemutattuk a tervet, a vezérigazgató azonban nem a szokott módon reagált. Hosszú csönd ülte meg a tárgyalót. Amikor megszólalt, csak annyit mondott: ez így nagyon kevés. Ebből senki nem fog látni semmit. Holnapra új anyagot kérek – és otthagyott minket.

Dermedten néztünk egymásra, és borzasztó rosszul éreztük magunkat. Az eszmélés percei után aztán gyorsan elindult az ötletelés, a kreativitás egyik legnagyobb hajtóereje a szűk határidő. Hosszú volt az éjszaka, de másnapra kidolgoztuk a Szalma a nagyvárosban című projektet. Látványos és derűs megoldásokat találtunk, és széles kommunikációs platformot hoztunk létre, ami a következő évben meg is hozta a várt eredményt. A térségben működő gazdák szép számmal kötöttek szerződést, a városi lakosság nem ellenezte a szállításokat, és remek együttműködés alakult ki a civil szervezetekkel is. Minden települést végigjártunk. Ha kellett, akkor a kocsmákban beszélgettünk a helybéliekkel, tájékoztató anyagokat készítettünk, és rendhagyó megoldásokkal tettük láthatóvá a fejlesztést. Szalmapiramisokat építettünk, amelyek a lakótelep buszfordulójában úgy voltak elhelyezve egymás mellé, mint a gízai piramisok Egyiptomban. Szalmaember járta a belvárost – az ölelés világnapján vele fotózkodhattak az emberek –, szalmapajta játszóházat hoztunk létre az óvodásoknak, a bevásárlóközpontban szalmás flashmobot rendeztünk, a buszvonalakon szalmás szekéren lehetett utazni. A civilek pedig közvetlen kapcsolatba kerülhettek a mérnökökkel, ellenőrizhették a szállítást és az erőmű beüzemelési folyamatát.

Megtanultuk, hogy a „rutin és az évek” könnyen tévútra viszik a gondolkodást. A megvalósult terv 2012-ben elnyerte a PR-szakma legnagyobb hazai elismerését, a Sándor Imre Díjat. A vezérigazgatói kommentár az év végén is nagyon rövid volt: Na, ugye!