A bátyám a budapesti Szent István körúton lakott. Észrevette, hogy a Lipóti pékségnek milyen nagy forgalma van, és úgy gondolta, nekünk is be kellene szállnunk ebbe az üzletbe franchise-partnerként. Már régóta gondolkodtunk ugyanis azon, közösen milyen vállalkozást tudnánk indítani. Megkerestük Tóth Péter tulajdonost, akiről hamar kiderült, céltudatos, lojális üzletember, szívesen dolgoztunk volna vele egy üzletben. Óvatos és alapos befektetőhöz méltón azonban először számításokat végeztünk, minden eshetőségre. A végeredmény szinte mindig ugyanaz volt: nekünk nem éri meg beszállni ebbe az üzletágba.
A bátyám azonban tovább erősködött, hogy ebben van fantázia. Aztán kiköltözött külföldre. Nekem kellett döntenem. Szerettem volna én is, de zavartak a számok… Annyit gondolkodtam, mit tegyünk, míg végül azt mondtam: jó, belevágunk, de nálunk ez egy társadalmi felelősségvállalási program is lesz. Nekem négy gyerekem van, tudom, milyen teher felnevelésük. Tehát úgy döntöttünk, megnyitjuk az üzletet, de a záróra előtt meglévő pékárut ingyen odaadjuk a nagycsaládosoknak és rászorulóknak. Olyanoknak, akiknek legalább három gyerekük van, s ezt igazolják is…. Ezzel az akcióval azt is megoldottuk, hogy a mi boltunkban mindig friss termékkel indul a nap, nincs előző napi maradék. És ami még lényeges: ezzel segítettünk is, ami jót tett a lelkünknek.
Arra nem gondoltam, hogy ez a segítség a pénztárcánkat is gazdagítja. Pedig így történt. A záráskori akcióra felkészülve, mi mindig 10 százalékkal több terméket készítettünk, mint amennyi eladásával kalkuláltunk. Ezzel viszont azt értük el, hogy nálunk záráskor is jó kínálat volt, míg máshol pangtak a polcok az ürességtől. Ez elterjedt a környéken, ami nagyon megdobta a forgalmunkat. A következő nap még többet készítettünk…. És ez így megy nap, mint nap. Sőt… Már nemcsak egy boltban, hanem Budapesten nyolcban. Kiderült, ez a modell bizony üzletileg is jól működik… Ezért terjeszkedtünk. A papíron számoltnál mindig több a vevőnk, és nagyobb a forgalom.
Hogy rosszul számoltunk volna? Azt nem hiszem. Inkább arra nem gondoltunk, ha mi jót teszünk másokkal, az ránk is pozitívan hat. Nem számoltunk a jótékony mellékhatásokkal. Nem gondoltunk arra, hogy nem egyszerűen a megítélésünk javul ezzel – már ennek is lehet forgalomnövelő hatása–, hanem a záráskori kínálatunk is. Na, ezt tényleg értékelték a vevők. Vásárlással. Most is azt mondom, nem lehetett volna előzetesen másként számolni. De most már azt is hozzáteszem: mindent nem lehet számszerűsíteni. És ezzel is kalkulálni kell. Persze, a jó termék is elengedhetetlen.