A fiam majd kiugrott a bőréből, hogy elmehet az iskolai sítáborba. Ausztria, egy hét, busszal.
Az év eleji szülői értekezleten az osztályfőnök örömmel mesélte, hogy megtalálták a legjobb szállást és a legolcsóbb autóbuszt. Tekintve, hogy évtizedek óta buszokkal foglalkozom, összeírtam egy sor olyan paramétert, aminek egy biztonságos busznak meg kell felelnie. Például, hogy milyen gyártmány, hány éves, mikor műszakiztatták, biztonsági szempontból mennyire felszerelt, hány év tapasztalattal rendelkezik a buszvezető, hányan vezetik majd a buszt és hasonlók. Az igazgató a papírral felkereste a céget, ahol azt a választ kapta, hogy a busz rendben van, a kérdéseimre pedig nem kell válaszolniuk.
Ezek után összehívtam egy szülői értekezletet, amire meghívták a buszos cég vezetőjét. A szülők nagy része nem is értette, mi a bajom és elfogadta, hogy „hát azt mondták, ez a busz jó”. „Ez a legolcsóbb ajánlat” – hurrogtak le. – „És különben is, a kedves apuka csak ne szítsa a feszültséget, biztos csak azért reklamál, mert nem az ő cége szállítja a gyerekeket!”
Elképedtem az össztűzön, ami a szülők részéről rám zúdult, mert meg mertem kérdőjelezni a rendszert, ami nekik már évek óta megfelelt, és mert felvetetettem, hogy a legolcsóbb megoldás nem feltétlenül a legjobb. Az aggódó szülői magatartást a tanári karban is rosszul viselték…
Annyit tudtam elérni, hogy – mert megkavartam az állóvizet – a buszt, amivel az utat tervezték, tüzetesen átvizsgálták és az út kiemelt figyelmet kapott a vállalkozó részéről. A gyerekek végül ezzel, a legolcsóbb ajánlatot adó szolgáltatóval mentek el síelni. Szerencsére épségben haza is értek.
Egy évvel később már nem engedtem eltántorítani magam és hónapokkal a kirándulás előtt szervezkedni kezdtem. Ezúttal nem kötöttem kompromisszumot. Még azt is bevállaltam, hogy a saját cégem vigye a gyerekeket táborozni azon az áron, amit a legolcsóbb szolgáltatótól kaptak. A kiránduló buszt tüzetesebb vizsgálatnak vetettük alá. Húsz oldalas listát állítottam össze arról, milyen paramétereknek felel meg a busz és a személyzet. Kitértem az összes műszaki paraméterre, biztonsági előírásra, a sofőr egészségi állapotára és képzettségére. A legtöbb szülő még mindig nem értette, mi ez a felhajtás. Hiszen mi baj történhet?
Az osztály 2017 januárjában jól felszerelt busszal és jól képzett sofőrökkel indult el síelni. Vasárnap indultak és egy héttel később vasárnap épségben haza is értek.
Azon a héten egy másik gimnázium diákjai is síelni voltak. Abban az iskolában sajnos senki nem tette fel a kérdéseket, senkiben nem volt kétely, hogy a legjobbat választották. Szombaton kellett volna hazaérkezniük…