2015-ben megnyomtam a restart gombot. Új pályára állítottam az életemet. Most már jó úton járok. Hogy honnan tudom? Szinte minden sikerül, amit eltervezek. Korábban meg sorra kaptam a pofonokat.
Életem talán legmélyebb válságába zuhantam, amikor húszéves házasságom véget ért, három gyerekkel egyedül maradtam, majd a több mint egy évtizedes munkahelyemről is eljöttem. Életem romokban hevert. Kétségbe estem, s jó darabig az önsajnálat blokkolta a cselekvést. Aztán lassan rájöttem: ezt a helyzetet csak saját magam tudom megoldani, de segítségre van szükségem. És amikor ezt beláttam, elindultam: asztrológushoz, terapeutához, coachhoz, sőt még jóshoz is elmentem. Mindent kipróbáltam. Nem szégyelltem már bevallani, bajban vagyok.
Elkezdődött egy önismereti folyamat: szembe kellett azzal néznem, ki vagyok én valójában, hogyan látnak a többiek, milyen erősségeim, gyengeségeim vannak. Amikor a rólam szóló véleményeket olvastam, sírtam és nevettem egyszerre: akkor tudatosult bennem, hogy jónak, segítőkésznek tartanak, ez az erősségem. Vagyis az új életemben is ilyen munkát kellene találnom. A gyengeségek között sorolták fel, hogy sodródok, nem a saját életemet élem, hanem mások elvárásainak igyekszem megfelelni. Nem volt rossz ez az állapot, szinte álomvilágban éltem. Volt, aki ilyennek szeretett. Aztán hirtelen felébredtem, önállósodtam. Magamra találtam.
Állásajánlatból nem volt hiány. Ez megerősített. Ám akkor dobbant meg igazán a szívem, amikor egy fejvadász a United Way-hez keresett ügyvezetőt. Azonnal tudtam, ez lesz az én utam. Bevonzottam ezt az állást. És azóta hiszek az ezoterikus dolgokban. Minden okkal történik, mondom sokszor. Amikor csúcsforgalomban, a városközpontban kell parkolnom, magamban azt ismételgetem, lesz szabad hely. És lesz, mindig kiáll egy autó…
Ahogy én változtam, úgy változott meg körülöttem is a világ. Korábban sokat stresszeltem amiatt, hogy nincs elég időm a gyerekeimre. Nyomasztott az érzés, hogy rossz anya vagyok. Ma már nem így gondolom: a gyerekeknek az a legfontosabb, hogy szeretetben élhessenek. Ehhez boldog anya is kell. Ez a jó példa. Fontos, hogy azzá válhassanak, amitől ők is elégedett emberek lehetnek. Ez a legtöbb, amit nekik adhatok.
A United Way vezetésével óriási lehetőséget kaptam. Én dolgozhattam ki azt a modellt, ami a következő szintre emeli ezt a közhasznú szervezetet. Jobbá tehetjük a világot. Hogyan? Miből? Ezt nekünk kell kitalálnunk. Sokszor kilépünk a komfort-zónánkból, mert a fejlődés kívül van. Néha kényelmetlen, de hasznos. Együttműködés-párti vagyok. Hiszem, hogy megtaláljuk a partnereket, akik a világ jobbításáért velünk jönnek. Ez az én utam. Tudom. S amióta „öntudatra ébredtem”, a pofonok is elkerülnek.