Ha kutatásról van szó, a környezetem megszállottnak tart. Nekem ennél rosszabb a véleményem: kedvesen eszelős. Ha valamiben biztos vagyok, nem engedem el, végig viszem. A kudarcok, pofonok csak elszántabbá tesznek.
Mindig átlagos embernek tartottam magam. Az iskolákban nem tűntem ki semmivel, talán csak jobban megviselt, mint mást: egyáltalán nem kötött le. Ma már tudom, a mai iskolarendszer gyengéje, hogy a méréstechnikailag könnyebb utat választja a számonkérésben, azaz inkább a lexikális tudás elsajátíttatására koncentrál. Így nem derülhet ki igazán, ki miben tehetséges.
Mára kiderült számomra, hogy én stratégiai gondolkodásban, a szinergiák megtalálásában, összekapcsolásában vagyok erős. Erre alapoztam majdani vállalkozásomat. A módszertan megteremtésénél a legtöbben értetlenül néztek rám, hogy jut eszembe ilyen, látszólag értéket nem teremtő dologra ennyi energiát szánni, de szerencsére kezdettől fogva voltak támogatóim is: ki pénzzel, ki szeretettel, más pedig megrendelést adott a még csak ígéretekben létező termékre. Minél több részeredmény született a kutatások kapcsán, annál jobban láttam, hogy működni fog.
Mélypontok? Sok volt. 2005-ben indult a kutatás, 2007-re annyira elhittük, hogy jó lesz, hogy céget alapítottam rá. Most már tudom, korai volt. Ráadásul 2009-re kiderült, rossz az irány: én akkoriban a cégek hatékonyságjavítását az emberek fejlesztésén keresztül láttam megoldhatónak. Visszatekintve: számomra egyértelmű, az ember nem fejleszthető olyan mértékben egységnyi befektetéssel, mint az irodai folyamatok, az IT-infrastruktúra. A kudarcok, a pofonok mindig észhez térítettek, erőt adtak. Így például sokat köszönhetek annak az ügyfélnek is, akinek – képletesen szólva – a kisujjamat nyújtottam, de az egész karomat kitépte. Csak egy részmunkára adott megrendelést, ehhez képest a legextrémebb igényekkel állt elő, s követelte tőlünk a teljesítést.
Teljesítettük. Szerencsére. Közben ugyanis – kénytelen-kelletlen – kidolgoztuk azt a módszert, amivel ma is dolgozunk. Meggyőződésem, hogy a MOTIMENT teljesen átrendezi a tanácsadói és IT-piacot. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján kijelenthetem, hogy az a vezető, aki egyszer megélte, micsoda erőt rejt az, ha kifejezetten tények alapján hoz döntéseket, az többé már nem akar előzetes mérés nélkül dönteni.
A 12 év alatt megtanultam: vannak dolgok, amiket nem tudok befolyásolni. Például a pofonok számát. Én sokat kaptam, de ezek mindig újraépítettek, erősítettek. Vagyis minden úgy volt jó, ahogy volt.