Tizennégy évesen érintett meg először, milyen sikereket érhet el egy ember, egy cég. Akkor kísértem el először édesapámat egy külföldi útjára. Ő a hetvenes évek második felében a citromlét és üdítőitalokat gyártó és forgalmazó Olympos Kft.-nek volt az ügyvezető igazgatóhelyettese és fejlesztőmérnöke. Ez volt az első magyar-görög vegyesvállalat, amelynek görög milliomos partnere nagy becsben tartotta édesapámat. Idővel olyan jó barátok lettek, hogy több alkalommal is meghívta Athénba a családdal együtt. Néhány évvel később, édesapám megalapította családi vállalkozásunkat.
Én pedig innentől kezdve módszeresen olvastam a világ leggazdagabb embereinek élettörténeteivel foglalkozó írásokat; azok közül is leginkább a termeléssel, érték előállításával foglalkozó üzleti dinasztiák történetei érdekeltek. Tudatosan készültem a sikeres vállalkozás felépítésére.
A cégünk története 1993-ban kezdődött, amikor édesapámmal igazi kincsre leltünk: 206 méter mélyen kiváló minőségű ásványvizet találtunk. 2004-ben már a Szentkirályi a szénsavmentes kategóriában megkapta az ásványvizek európai Oscarját, a párizsi Aqua-Eauscar-díjat. A világdíj remek apropóként szolgált arra, hogy elkezdjem az erőteljes márkaépítést. A kampány hatására hamarosan elérkezett az a pont, amikor a meglévő palackozó gépsorunk már nem tudta kielégíteni a megnövekedett keresletet. Tudtam, hogy amennyiben tovább akarunk lépni, fejleszteni kell. Elhatároztam, hogy megveszem a világ akkori legjobb, legmodernebb palackozó gépsorát, ezért megkerestem a német KRONES AG céget. A szükséges másfél milliárd forint azonban nem állt rendelkezésre, ezért mindenki – a családom, az ügyvédek és a gazdasági vezetők is – megpróbált lebeszélni a beruházásról.
A német cég Kelet-Európába addig még nem szállított ilyen gépsort. A vállalat alelnöke, Friedrich Gauweiler személyesen jött el tárgyalni Budapestre. A Kempinski Hotel egyik éttermében találkoztunk, ahol kertelés nélkül közöltem, hogy nincs ennyi pénzem, de lesz! Van ugyanis egy márkám, amihez tartozik egy piac, ám a további növekedéshez, a fejlesztéshez elengedhetetlen a berendezés. Ha ezt megszerzem, a fejlődés látványos lehet. Az alelnök értékelte az elszántságomat, s hitt nekem. Azt mondta: „Rendben, én pedig szeretném, ha lenne egy ilyen gépsora.” Megállapodtunk. Szalvétára írtuk fel a fizetés menetét. Ez a papírdarab lett a szerződésünk hivatalos függeléke. És természetesen, a mai napig őrzöm.
A ma már szinte elképzelhetetlennek tűnő megállapodás azért is jöhetett létre, mert bíztak bennem és én bíztam magamban. Száz százalékig hittem a felépített márkám minőségében. Ezt így gondoltam 1993-ban, és ebben hiszek 2017-ben is.