Jelenlegi hely

A magyar modell lett az új szabvány

Gablini Gábor, a Gablini-cégcsoport tulajdonos vezetője
Gablini Gábor, 365 üzleti történet
"A franciák megsértődtek, mi nem engedtünk. Kemény „ütésváltások” után ránk hagyták: végülis az alapkoncepciót elfogadtuk, abban meg kételkedtek, hogy a vázolt tervet megfelelő minőségben meg tudnánk valósítani."

 

Első telephelyünk 1996-ban készült el, s úgy éreztük, 10 évre megoldottuk az ügyfelek kiszolgálását. Tévedtünk. Mire visszafizettük a hitelt, 1999 elejére, már újabb telephely után kellett néznünk. Nagy nehézségek árán megszereztünk egy nagy telket az M3-as bevezető szakaszánál. Látványos, tágas autószalonban gondolkodtunk. A terveket a Peugeot-gyárnak is bemutattuk.

Megnézték, dicsérték, aztán előrukkoltak azzal, hogy nekik egy másik koncepciójuk lenne. Egy olyan „élményértékesítésben” gondolkodtak, ahol a vevőt végigvezetik a szalonon, hogy újabb impulzust, lökést adjanak a vásárláshoz. Ezt a modellt akkor még Franciaországban is csak egy helyen valósították meg, igaz csak félig-meddig, mert az ottani kereskedők nem voltak túlságosan fogadó készek az újdonságra. A vázolt elképzelésre másnap reggel választ kellett adni.

Egész éjjel tanakodtunk, s reggelre az igen mellé néhány módosítási javaslatot is tálaltunk. A koncepciót működőképesnek nyilvánítottuk: az újba bele kell vágni, mert ezzel elsők lehetünk. Akkoriban az autószalonok kisebbek voltak, néha zegzugosak, családi házakat, egyéb épületeket átalakítva jöttek létre. A miénk – ahogy mi elképzeltük – egy tágas, látványos, nagyablakos bemutatóterem lehet. A franciák azonban mást szerettek volna: kisablakos nagy, magas hangárt, mesterséges megvilágításokkal. Olyan lett volna, mint egy sötét doboz. Ezt mi nem fogadtuk el. Bár egyszerű, letisztult volt a koncepció, de nem túl barátságos. Mi osztani akartuk a magasságot, galériával, s a tetőt olyannak építeni, ahonnan természetes fény világítja meg a teret.

A franciák megsértődtek, mi nem engedtünk. Kemény „ütésváltások” után ránk hagyták: végülis az alapkoncepciót elfogadtuk, abban meg kételkedtek, hogy a vázolt tervet megfelelő minőségben meg tudnánk valósítani. Még meghívtak Párizsba, ahol a Champ Elysee-n büszkén mutatták az etalonnak szánt szalont. Hát… a csodálatos bútorok mögött leválóban volt a famintázat, s a padlóburkolat. Én csak annyit kérdeztem: Csinálhatunk ennél jobbat? A franciák szeme szikrázott…

Így amikor eljött a szalon átadási időpontja, 2001 tavaszán a teljes francia vállalati vezérkar itt volt, sőt, még a Peugeot-családból is többen. Szinte nagyítóval nézték végig, mit művelt ennek a macerás embernek a csapata.

Nyertünk! Még ma is fel tudom idézni azt a meghökkenést, ami az arcokra kiült, látván, tényleg jobb lett az új magyar szalon. Becsületükre legyen mondva, hogy ők is elismerték. Olyannyira, hogy a magyar modell lett az új világszabvány, amivel bekerültünk a cég történelemkönyvébe. Talán ennek is köszönhető, hogy ezután a cég irányítási rendszerében Magyarországot átsorolták Európába. Korábban ugyanis – a cseh és a lengyel piaccal együtt – az „Autre Mer” csoportba tartoztunk, ahol az összes, Nyugat-Európán kívüli ország volt…