Nem egy életre szóló vállalkozásban gondolkodtunk, amikor társaimmal megalapítottuk az Alba Internet céget 1997-ben. Kifejezetten az volt a célunk, hogy fejlesztjük, s amikor elérünk egy piacon is „jól látható” árbevételt, akkor eladjuk.
Ez meghatározta munkánkat is. Az akkori egyik nagy internetszolgáltató, a Datanet viszonteladó partnereként rövid idő alatt nagyon sok ügyfelet verbuváltunk, akik rajtunk keresztül kötődtek a szolgáltatóhoz. Ez még a betárcsázós internet korszaka volt, alig pár tízezer felhasználóval. Lehetett tudni, óriási robbanás előtt állunk. Versenyt futottunk az idővel. Már csak azért is, mert látszott, a fejlődés hamar túl fog lépni a betárcsázós technikán.
Négyen voltunk tulajdonosok a cégben, felosztottuk egymás között a munkát. A korszak inspiráló volt, a kitűzött cél pedig motiváló. Minél előbb elérjük a nagyobb cégeknek is látható méretet, annál nagyobb esélyünk van a nyereséges kiszállásra, azaz a cég értékesítésére. A tulajdonosok az eladásból befolyó összeg maximalizálásában voltak érdekeltek. Rövid idő alatt megszereztünk 1500 lakossági ügyfelet, de ami ennél lényegesebb, tucatnyi nagynevű céggel kötöttünk szerződést IT-szolgáltatásokra. 2000-ben túl voltunk a 100 milliós árbevételen. A vállalat megérett az értékesítésre.
Több érdeklődő után a Vivendi cégcsoport magyar tagjával kezdtünk tárgyalni. Sok hónapos egyeztetés következett, lassan eljutottunk a végleges megállapodásig. Ez egy csütörtöki napon történt. Már csak alá kellett írni a közösen elfogadott szöveget. Mivel péntek délig nem kaptunk erre időpontot a vevőtől, úgy gondoltuk, nyugodtan elmehetünk egy hétvégi síelésre. Délután, már útközben, érkezett a telefonhívás: akár azonnal aláírhatjuk a megállapodást. Mi akkor már nem akartunk visszafordulni, ezért megállapodtunk a hétfő reggeli időpontban…
Bár ne tettük volna… A hét végén derült égből villámcsapásként jött a hír: a Vivendi-csoport anyavállalata csődöt jelentett. Minden leányvállalatuknál leállították az új szerződések megkötését. A miénk pénteki aláírással érvényes lett volna. Így viszont az üzlet elúszott…
Csalódottak voltunk, de a cég értékesítése nem került le a napirendről. Több jelentkező is akadt, elfogadhatatlan ajánlattal. Kb. fél évvel később az Axelero (Matáv-csoport) vételi ajánlatot tett, és rövid idő alatt meg is kötöttük a szerződést. Korántsem olyan jó feltételekkel, mint az előzőt, de örültünk, hogy sikerült. A céggel együtt engem is „megvásároltak”, így kezdődött a sok éves Matávos (MTelekom) karrierem. Ennek már régen vége, de nem bántam meg ezt az „árukapcsolást”. Ha a jelenlegi tudásommal visszamehetnék az időben, akkor sem változtatnék semmit. Minden úgy történt jól, ahogy történt...