Jelenlegi hely

Jobb korábban, mint túl későn….

Bodor Árpád, az E-Track Informatika Kft. tulajdonos-ügyvezetője
Bodor Árpád, 365 üzleti történet
„A fő problémát a következetes ellenőrzésünk jelentette. Ő ezt vegzálásnak, bizalmatlanságnak élte meg.”

 

Ha társas vállalkozásba kezd valaki, jó, ha idejében felismeri azt is, mikor kell kilépnie abból. Sokunkkal megtörtént már, hogy nem a megfelelő emberek álltak össze egy üzletbe. Általában erre már a közös munka kezdetén vannak figyelmeztető jelek, ám olyankor még vállalkozási lázban ég az ember. Olyankor még azt hiszi, mindent meg lehet oldani, csak idő kell hozzá. Most már azt mondom, az idő sokszor csak a veszteséget növeli. Figyelni kell, és ha kell, kilépni. Jobb korábban, mint túl későn.

Két történetet osztanék meg.

Jó pár évvel ezelőtt közös vállalkozást indítottunk egy új társsal. Nagy lendülettel vetettük bele magunkat a munkába, tudtuk, mit akarunk csinálni, és a vállalkozás hamar be is indult. A kezdeti működés finanszírozását és a technikai hátteret mi biztosítottuk, valamint a vállalkozáshoz szükséges irodát is. Pár hónappal az indulást követően társunk elégedetlenkedni kezdett. Azt mondta, nem jó helyen van az iroda, és hogy ő, aki aktívan is dolgozott a vállalkozásban, szeretne elköltözni. Igazából nem értettük, hogy miért is menne el, hiszen bérleti költség nem terhelte ezt a vállalkozásunkat, és a kiválasztott új hely se jobb nem volt, se közelebb nem volt az ő lakásához. De nem akadékoskodtunk, hiszen tényleg ő vett részt a napi operatív munkában, lehettek olyan szempontjai, amelyeket mi nem vettünk észre. Beleegyeztünk, így elköltöztek.

És onnan kezdődött a bajok sora. Később megtudtam, hogy a fő problémát a következetes ellenőrzésünk jelentette. Ő ezt vegzálásnak, bizalmatlanságnak élte meg. Tulajdonosként viszont mi úgy éreztük, a távolabbi iroda az átláthatóságot is gyengítette. Ezt nagyobb odafigyeléssel pótoltuk, hiszen amíg egy helyen voltunk, napi szinten követtük az üzletmenetet. Talán lett volna más megoldás is, de most úgy látom, akkor már külön utakon jártunk. Ennek csak egyik megnyilvánulása volt a távolabbra helyezett iroda. Mai fejemmel már sokkal előbb lépnék, és kisebb kárral megúsznánk e történetet. Akkor azonban hittem a közös munkában. Még akkor is, ha nem illettünk össze.

A másik történet jóval frissebb. Újabb társas vállalkozásba keveredtem, ami mint mindig, ezúttal is nagyon szépen indult. Csak az „összeköltözés” után derültek ki a problémák. Korábbi tapasztalatom segített, így sokkal hamarabb véget vetettem ennek az együttműködésnek, ahol a társ csak az alapító okmányokban volt társ. Az első megingásnál, az első figyelmeztető jelnél kiléptem. Így nem fektettem be fölöslegesen túl sok pénzt, munkát, energiát.

 

Tanulság? Azóta is vállalkozom, tehát nem ment el a kedvem az önállóságtól. Társaim is vannak, hiszek a közös munkában. De azt is tudom, mindenkivel nem lehet együttműködni. Ám hogy kivel lehet, az sokszor csak élesben derül ki.