Jelenlegi hely

A jég hátán is megéltünk

Szöllősi Árpád, a Korax Gépgyár tulajdonos ügyvezető igazgatója
Szöllősi Árpád, a Korax Gépgyár tulajdonos ügyvezető igazgatója
„A mi tartalékunkat mások próbálták felélni. Ezért még 1986 novemberében hanyatt-homlok saját vállalkozásba menekültem…”

 

A vállalkozások kezdeti sorsát sokszor a véletlenek alakítják. Ám ez sokáig nem mehet így.

Egy kisszövetkezet műszaki vezetőjeként ténykedtem az 1980-as évek közepétől. Itt az volt a szokás, hogy a központi feladatok mellett – az elnök kivételével – mindenkinek saját termelő részleget is működtetnie kellett. Más szektorból odacsöppenve, nekem ez nehéz feladat volt. Szerencsére családi kapcsolatok révén jött az infó, hogy egy állami cég vágóhidak szerelésére keres alvállalkozó szerelőcsapatokat. Bekopogtam. Fogadtak. Sőt! Legnagyobb megdöbbenésemre azonnal komoly munkát kaptam: egy hét alatt egy 5 fős szerelőcsapatot kellett a semmiből összehozni, s autóval, kézi szerszámokkal felszerelve Zalaegerszegre kiállítani. A gyorsaságért cserébe jó árat és egyéves szerződést sikerült kialkudni.

A megadott időben pontosan megjelentünk az azóta már régen csődbe ment Zalahúsnál, ahol a technológiai rekonstrukció szerelési munkáit kellett végeznünk. Jól teljesített a csapat. Bevételeink jelentősen meghaladták a költségeinket, így tartalékolhattunk a nehezebb időkre.  Ám később többször késett a számláink kifizetése. Azt gondoltam, a tartalékkal átvészeljük ezeket a hónapokat.

Tévedtem. E munka 1986 márciusában indult, és a kisszövetkezet elnöke felfüggesztette csapatom szeptemberi bérkifizetését, mondván sok a kintlévőségünk. Reklamáltam. Azért tartalékoltunk, hogy ez ne legyen gond. Már háromhavi bérfedezetnek kellett a szövetkezet központi számláján összegyűlnie. Ekkor derült ki, hogy a mi tartalékunkat mások próbálták felélni.

Ezért még 1986 novemberében hanyatt-homlok saját vállalkozásba menekültem, és a gyorsan megalapított Korax Kisszövetkezetben folytattuk a vágóhidak szerelését. 1-2 év múltán már nyugat-európai színvonalon dolgoztunk, de 20 százalékkal olcsóbban. Még így is szép profitunk volt, amiből ismét tartalékoltunk. Ezzel vészeltük át az egykori KGST-piac összeomlását, amikor egyik pillanatról a másikra becsődöltek a megrendelőink, s nekünk új, exportkapcsolatokat is kellett találnunk. A válság éveiben technológiát és terméket párhuzamosan fejlesztettünk. A teljes vágóhídi vertikumot tartalmazó kínálatunkkal itthon piacvezetőkké váltunk, s a kezdeti beszállítói pozícióból vágóhídjainkkal külföldre is kiléptünk.

Azóta nagyon tudatos vállalattá lettünk. Igyekszünk aktívan befolyásolni sorsunkat. A több lábon állás érdekében 2005-ben létrehoztuk az ország első napelemgyártó üzemét. Válságok jöttek, mentek, de a Korax Solár talpon maradt. Nem véletlenül. Megtanultuk, hogyan kell a jég hátán is megélni, s mindenkor csak addig nyújtózkodni, ameddig a takaró ér. Céltudatosság, kitartás, rugalmasság, tapasztalat, és józanság kell hozzá. Persze, a szakértelem sem árt.