Jelenlegi hely

Így jutottunk el a Forráshoz

Szajbély György, a Griffsoft elnöke
365 üzleti történet,Szajbély György
„A művelődési ház előtt már kígyózott a sor, mire annak nagyhatalmú igazgatónője becsörtetett hozzám”

„Az út során saját combja húsával kénytelen etetni a griffet, hogy annak legyen ereje fölrepülni vele az alvilágból” (Jankovics Marcell)

1988 ősze, Szeged. Már biztos volt, hogy 1989. január 1-től magánszemélyek is indíthatnak vállalkozást. Két kollégámmal, Kohajda Andrással és Tóth Tamással elhatároztuk, hogy felhagyva „a szocializmus építésével”, inkább saját kft.-t alapítunk.

Először irodát kerestünk. Nekem a legfontosabb az volt, hogy jó környezetben legyen. Addig a szegedi Volán Vállalatnál dolgoztunk, ahol az informatika a telep legvégén, egy fából készült, düledező épületben volt. Az odajutás sem volt egyszerű: blokkolás a főportán, átgázolás a vállalati büfé előtti tömegen, az olajban sült kolbász szagán, ki az udvarra, át a karosszéria műhelyen, ahol telibe kaptuk a nitró festék bódító illatát, aztán keresztül a parkolón, ahol ezer szovjet gyártmányú teherautó nem éppen környezetbarát motorját indították reggelente.

Végül Szeged belvárosában, a Bartók Művelődési Házban béreltünk két szobát. Azután elmentünk Bécsbe, ahol a bátyám éppen vendégtanárként dolgozott, nála laktunk, amíg összeszedtünk alkatrészben két „majdnem eredeti” IBM PC-t. 1989. január 2-án megalakítottuk a céget, a két PC-t apportként tettük bele.

Gőzerővel fejlesztettük a könyvelési rendszerünket, a Forrást, de élni is kellett valamiből. Hallottam, hogy az OTP akkor nyit önálló deviza fiókot, új számítógépes rendszerrel, csak épp az adatokat nem tudják áttelepíteni. Megkerestük őket, kiderült, hogy a régi gépen kinyomtatott adatokat kell bevinni az új rendszerbe. Az ott dolgozók ezt külön műszakban meg is csinálnák, pénz is lenne rá, de az akkor érvényes „bérszínvonal-gazdálkodás” miatt ezt mégsem tehetik.

Leszerződtünk a feladatra, kibéreltük éjszakára és hétvégére az OTP új gépét, megállapodtam az OTP-s lányokkal és már rögzítették is a bizonylatokat, mi meg a Forráson dolgoztunk. Az adatbevitel 2 hónap alatt elkészült, a vállalkozói díjból „kizacskóztuk” a fizetéseket, és szóltunk a lányoknak, hogy délután 4-től fizetés. A művelődési ház előtt már kígyózott a sor, mire annak nagyhatalmú igazgatónője becsörtetett hozzám: „Mit csinálnak maguk valójában?  Modellválogatást tartanak? — felteszem azt hitte, én vagyok a „madame”, nem kifejezetten a matematikai modellezésre gondolva.

A vállalkozás híre gyorsan terjedt. Egy hónap múlva már a határon kitöltendő, milliós nagyságrendben felhalmozódott statisztikai űrlapokat dolgoztuk fel egy állami cégnek. A két projekt sikeres zárásával túljutottunk a nehezén. Már csak a Forrást kellett fejleszteni…  

Ez 30 éve volt. Ma a Griffsoftban három telephelyen 165-en dolgozunk, az árbevétel meghaladja a 4 milliárdot. A Forrás több mint 40 modulból áll.