Van öt perced?
Hátha tanulsz a bukásomból…
Fájó döntést hoztam néhány évvel ezelőtt. Lemondtam egy nagyrészt általam felépített, a piacon az én nevemhez kötött, elismert, résztulajdonomban álló tanácsadócég ügyvezetői posztjáról. Egy évvel később pedig kiszálltam a cégből is.
Ez a cég volt az életem. A saját gyerekem, hiszen a születése óta én nevelgettem. Annyi energiát öltem bele, hogy ma sem értem, honnan volt annyi. Csakhogy többet foglalkoztam a céggel, mint a két lányommal és a fiammal. A feleségemről nem is beszélve… Pedig értük dolgoztam.
Szárnyaltam a sikereimtől és az elismeréstől, amit kaptam. A sikerek hajtottak. Volt belőlük rengeteg. Tévé- és rádióinterjúkat adtam. Több száz cikk, számtalan média-megjelenés volt a munkám nyomán. Előadások tömkelegét tartottam meghívásra. Telt házas konferenciákat szerveztem. Tanítani hívtak egyetemekre, főiskolákra. Bizonyos körökben híressé, megkerülhetetlenné váltam. Volt olyan kutatásom, amiben a TOP100 magyarországi vállalat közel fele részt vett. Pedig kétszáz kérdést kellett megválaszolniuk... Az akkori Világgazdaság és a Figyelő című lapokkal közös kutatásokat és konferenciákat szerveztem. Keresték a társaságomat. Olyan nagynevű megbízókkal dolgoztam, akikért más tanácsadók a tíz ujjukat nyalták volna.
Sikeresnek éreztem magam. Szárnyaltam. S közben nem láttam tisztán. Amit tettem, a családomért tettem. Ezt mondtam. Értük güriztem. Így gondoltam. Ők mégsem voltak boldogok. Csak ezt nem láttam a sikerektől…
Amikor rádöbbentem erre, akkor bukásként éltem meg. Valamit nem jól csináltam. Változtatnom kellett. Nem volt könnyű a lemondanom. Olyan fájdalmat éreztem az elengedéssel, mint még soha. Pedig még a tulajdonostársaimmal is összekülönböztem.
Helyesen döntöttem. A lemondásomat követően kipróbáltam, hogy mit érek cégnév és tulajdonostársak nélkül. Létrehoztam egy zártkörű fizetős klubot nagyvállalati vezetők részére. Közel hatvanan léptek be öt nap alatt. Miattam, a nevem miatt. Számítottam nekik. Számított nekik, amit én adtam.
Megnyugodtam. Bizonyítottam magamnak. Ezzel elindultam egy másik úton. Ez az út azóta is tart. Átértékeltem az életemet. Többször is volt rá módom. Olyan sikereim vannak azóta is, amelyeket el sem tudtam képzelni korábban. Olyan álmaim váltak valóra, amelyekről nem is álmodtam. Akadtak bukások is. Nem is egy. Ezek mind abban segítettek, hogy folyamatosan fejlődjek, hogy folyamatosan végiggondoljam, átértékeljem azt, amit teszek, azt, ahogy teszem, s azt, amiért teszem.
Megváltoztam. És változott az is, hogy mit gondolok fontosnak. Ma már más a célom. Más a siker számomra. Másképp élek. Talán jobb is lettem. És boldogabb. Ma már másokat támogatok abban, hogy a legjobbat hozzák ki magukból.