Az életemre a nagyszüleim voltak a legnagyobb hatással. Anyai nagyapám asztalos mester volt. Tőle még gyerekként megtanultam az asztalos és lakatos szakmát. Mivel rendkívül precíz ember volt, nem nézett el semmilyen hibát vagy pontatlanságot. Sokszor bőgtem, hogy 1 mm méretkülönbség miatt szét kellett szednem az elkészített terméket. Nagyanyám pedig a világ legjobb üzletasszonya volt. Mindent olcsón vásárolt és drágán adott el. Ezt nekem is megtanította. Ők már a hetvenes években vállalkoztak. Nem ismertek lehetetlent. Tőlük tanultam a vállalkozói mentalitást, a kitartást, szorgalmat, „a soha ne add fel” hozzáállást.
Az egyetem elvégzése után állami gazdaságba kerültem dolgozni. Hatalmas cég volt. Rengeteg állatot bíztak rám. Ifjú titánként minden problémát meg akartam oldani. Ennek a hozzáállásnak köszönhettem, hogy a telepen az állategészségügyi mutatók rohamosan javultak. Ez a hír eljutott az igazgatóhoz is. Meglátogatta a telepet, hogy erről személyesen is meggyőződjön. Én nem ismertem, mert hozzá egy kezdő állatorvos nem juthatott be. Megláttam, hogy valaki utcai ruhában jön be a telepre, azaz nem öltözött át látogatói ruhába, és kizavartam. A telepvezető csak fogta a fejét és megkérdezte, tudom-e kit küldtem ki? Azt válaszoltam, hogy nem, de utcai ruhában senki sem tartózkodhat a telepen. „Na, akkor holnap mész raportra a főnökhöz. Valószínűleg az lesz az első és egyben az utolsó látogatásod a központi irodában” –mondta.
Hazamentem, elújságoltam a feleségemnek, hogy valószínűleg kirúgattam magamat. Másnap valóban behívattak az igazgatói irodába. Minden porcikám reszketett, csöpögött rólam a verejték, amíg várakoztam. Az irodában hatalmas asztalnál ott ült a rettegett igazgató. Megkérdezte, tudom-e ki ő. Válaszoltam, hogy most már igen. És miért zavartam ki a telepről? Azt válaszoltam, hogy az a rend, hogy utcai ruhában senki sem tartózkodhat a telepen, még az igazgató sem. Erre azt válaszolta, hogy vele ezt még soha senki sem merte megtenni, pedig ez a helyes. Megduplázta a fizetésemet, és biztatott: csak így tovább! Ezt követően a cégnél bármilyen műtétet elvégezhettem, megtanulhattam a nagyállat-sebészetet, felszerelhettem egy korszerű műtőt. Amikor saját állatkórházat alapítottam, jól jött ez a tudás.
Később körzeti állatorvos lettem, de egy idő után ez már nem volt elég. Újabb és újabb vállalkozásokba vágtunk. Ma két wellness szállodánk van Zalakaroson, amit a feleségem, Mária irányít. Miénk a Garabonciás Farm és egy kalandpark is, valamint egy jól felszerelt állatkórház. Ezt már a szintén állatorvos fiam vezeti.
Meggyőződésem, hogy a gyerekkori „pénzügyi leckék”, a belém nevelt pontosság és maximalizmus nélkül ma nem lennék sikeres vállalkozó.