2009-ben Washingtonban jártam, ahol az akkori cégem, a GE tartotta a szokásos globális kommunikációs tanácskozását. A vacsoránál 10 fős asztaloknál ültünk. Ennek én akkor nem örültem, mert hozzánk egy olyan globális vezető került, akit nem kedveltem. Olyan „ide nekem az oroszlánt” szemléletű. Szokás szerint az egész asztal beszélgetett.
Természetesen sokszor magához ragadta a szót. De az este során mondott egy olyan mondatot, amit azóta sem felejtek el. „Ha valaki rövid időn belül nem tanulja meg használni a közösségi médiát egy ilyen technológiai világcégnél, az öt év múlva biztosan nem lesz itt vezető.” Nekünk, európaiaknak, akkor még csak távoli zörej volt az amerikaiak által folytatott kísérletezés. A LinkedInt 2002-ben, a Facebookot 2003-ban a Twittert 2006-ban alapították az USA -ban. Csöndben maradtam. Megijedtem. Mivel a cégnél innovatív vezetőnek tartottak, több helyi kezdeményezésem valósították meg globális szinten is, féltem bevallani, hogy fogalmam sincs, mit kell tenni azért, hogy modern maradhassak. Megdöbbentem, hiszen az európai kollégákkal szoros együttműködés ellenére egy világtrendet, mai szóval a digitalis megoldásokra való átállás azonnali szükségességét, az európai szakmai környezet nem közvetítette.
Itthon nem találtam képzést. Annál többet Londonban. De nem kellett kiutaznom, mert éppen akkor hirdették meg Magyarországon az első közösségi média kurzust. Maradtam tehát. De már az első napon hiányoztam, dolgoztam. Az engem helyettesítő kolléga viszont olyan lelkesen mesélt róla, hogy a következőre elmentem. És attól kezdve mindegyikre. Előre beírtam a naptárba, fél évig péntekenként a munkám, és az utazásaimat ehhez igazítottam.
Második lépésként 2009-től elkezdtem figyelni, ki mit csinál a közösségi médiában. Rájöttem, hogy kezdőként a professzionálisok által használt LinkenIn az ideális terep. Ott kezdtem gyakorolni, „felépíteni” a céget és magamat és közösségeket is. Utána a Twitter jött. Élveztem az írást, és azt, hogy ezeken a felületeken mindenki mindenkitől tanul. Felfedeztem, hogy a szakmámat a cégben az egész világon irányító kolléganőm, Beth Comstock – egyébként a támogatóm – elindított egy blogot az innovációról. Harmadik lépésként az egész kelet-európai kommunikációt átállítottuk digitálisra. A régiós blog 2011-től vált a külső kapcsolatok gerincévé. Sikerült lelépni a nyugat-európai kollégáinkat. A kezdeti félelem később lelkesedéssé, erővé és tudássá vált. Élveztem, hogy e témában a digitális forradalomban vesztes Európa részeként Közép- és Kelet-Európa utolsóból az első lett az öreg kontinensen egy globális cégben. E sikerért örökké hálás maradok annak az amerikai üzletági kommunikátornak. Igaza volt.