Jelenlegi hely

Ez történt Lellén

Garamvári Vencel, a Garamvári Szőlőbirtok Vinárium tulajdonosa
Garamvári Vencel, 365 üzleti történet
„A rendszerváltás környékén magas állami kitüntetésben részesítettek. Utána azonban egy privatizációs vita következtében elvesztettem az állásomat.”

 

Egész életemben a borászattal foglalkoztam, de a szívem csücske mindig is az ünnepek nedűje, a pezsgő volt. És ma is az.

Hogy mi is történt Lellén? Ehhez a jellemző, XX. század végi történethez felidézném az elmúlt társadalmi rendszer egyik, ma már abszurdnak tűnő, bár nem példa nélküli sztoriját. Fiatal borász szakmérnökként a rendszerváltásig 25 évet dolgoztam a hazai pezsgő- és bortermelésben, – egyebek között a Törley Pezsgőgyár vezető posztjain – és a rendszerváltás környékén, magas állami kitüntetésben részesítettek. Utána azonban egy privatizációs vita következtében elvesztettem az állásomat. Ekkor határoztam el a családommal, hogy megalapítjuk a saját borászatunkat. 1993-ban úgy döntöttünk, hogy szőlőtermesztéssel is foglalkozunk majd. A majdani birtokot – egy kellemes fekvésű, lankás területet – Balatonlellén választottuk ki. Ma 84 hektáron gazdálkodunk, folyamatosan a bővítésen gondolkodva.

A szőlő az ilyen napfényes dombhátakat, a pezsgő meg a jó pincéket szereti. Megvásároltuk a hajdani budafoki Palugyai pincét, amely bevált helyszíne az érlelésnek. A pezsgőt szigorúan a tradicionális, champagne-i módszer szerint érleljük. Ez az 5000 négyzetméteres pince ma a budafoki központunk szíve-lelke. Ha pezsgőről beszélünk, könnyen belesik az ember abba a hibába, hogy költői jelzőket aggaszt a szép formájú palackokra és a nyelvet bizsergető beltartalmukra: elegáns, gyümölcsös, illatos, légies. Pedig a termelés a katonás fegyelmet, a szaktudást, a precizitást követeli meg…

A pezsgőgyártás mindig a borászat aranyhalacskája volt. Magam is szeretem, és meggyőződésem, hogy minden ételhez illik. Bár az ünnepek itala, szeretném, ha a mindennapoké lenne… Igen fiatalon jártam a legnagyobb tekintélyű pezsgőgyártó államokban, Németországban, Oroszországban és Franciaországban is. A franciák többnyire fukarkodnak az elismerésekkel – de hadd dicsekedjek el azzal, hogy 1999-ben a Francia Gasztronómiai Akadémia Lovagjává választottak. Arra is büszke vagyok, hogy néhány éve a Dijon-i világbajnokságon két pezsgőnkkel is ezüstérmesek lettünk. Két éve ünnepeltük a családi cég fennállásának 25. évfordulóját, de ma is van teendőnk elég – megújuló arculat, mesterkurzusok, szakmai konferenciák –, tehát nem pihenünk a babérokon.

Magyarország pezsgő nagyhatalom volt a régi rendszerben, a régióban ma is az. Külföldön azonban többnyire csak magyar tankpezsgőre bukkan az ember, ha egyáltalán rábukkan. Kár, mert így nem tudják az ottaniak megtapasztalni, milyen kiváló, tradicionális gyártású pezsgők születnek Magyarországon. Annak is egy varázslatos, dimbes-dombos táján, Budafokon.