Vannak rejtélyes, megoldhatatlannak látszó ügyek. Aztán kiderül, mindennek van magyarázata, megoldása, csak nehéz rájönni, mi az.
Jó pár éve megnyertük az egyik nagy nemzetközi cég irodájának takarítását. Nagy fogás volt, négy munkatársunknak adott folyamatos munkát. Örültünk, stabilitást ad az ilyen ügyfél. Ám alig kezdtünk el dolgozni, pár hét után jöttek a panaszok. Nem jó, ahogy csináljuk, nem elég tiszta az iroda. A terület vezetője vizsgálatot indított, de nem tudta, mi az oka a kifogásnak. Ő mindent rendben talált. Ám a panaszok nem szűntek meg. Erre lecserélte a teljes takarító személyzetet. És nem változott semmi: a kifogások csak egyre jöttek. Ez már engem is bosszantott. Személyesen vettem kezembe az ügyet. Töviről-hegyire mindent végignéztem, és… Szakmailag mindent rendben találtam. Azt hittem, ezzel le is zárult ez a kellemetlen közjáték.
Nem így történt. Folytatódott. Akkor már úgy éreztem, tehetetlenek vagyunk. A legjobb erőinket vetettük be, a legnagyobb odafigyeléssel dolgoztunk, ennél többre nem vagyunk képesek. Ez mindenhol elég, ott nem. Be kell dobnunk a törölközőt, gondoltam.
Akkoriban elnyertünk egy másik nagy projektet, és az előző terület vezetőjét odairányítottam. Furcsa dolog történt: mintha elvágták volna, egy hét alatt abbamaradt a panaszáradat. Sőt, már dicsérő visszajelzést is kaptam. Pedig nem változott semmi… Vagy mégis? És akkor leesett a tantusz: nem a munkánkkal volt baj! A megrendelő kapcsolattartó személye nem kedvelte a mi helyi vezetőnket. Okkal, ok nélkül? Mivel a mi emberünk előtte és utána is bevált máshol, joggal feltételezzük, hogy itt személyes ellenszenvről volt szó.
Alaposan kielemeztük ezt a helyzetet, hogy tudjuk, miként lehet ezt elkerülni. Ebből és néhány egyéb, elszórt panaszból arra a következtetésre jutottunk, hogy külön figyelnünk kell arra, kit nevezünk ki egy-egy projekt vezetésére. Nemcsak a szaktudást kell figyelnünk, az általában megvan. Inkább az a lényeg, hogy ellenkező nemű emberek kerüljenek megrendelő-végrehajtó kapcsolatba. Mielőtt rosszra gondolnának: nem arról van szó, hogy egy férfi diszkriminál egy nőt. Nem. Itt az a lényeg, hogy ha a megrendelőnél férfi a projektgazda, akkor nálunk nő legyen. Ha ott nő, akkor nálunk férfi. És bármilyen furcsa, működik ez a felállás. Vagyis: egy nő könnyebben szabadjára engedi negatív érzelmeit egy nővel, mint egy férfival kapcsolatban. Ugyanez igaz a férfiakra is: egy munkakapcsolatban a nővel szemben működik a távolságtartás, az érzelmek helyett a munka minősége dominál. Nem tudatos magatartásról van szó, sokkal inkább valami ösztönös, mélyről jövő viselkedési formáról. Ezt mi nem tudjuk megváltoztatni. Alkalmazkodunk.