Jelenlegi hely

El Camino után, szabadon!

Csatosné Harmati Erika, az ÁLOMJÖVŐ Kft. alapító-tulajdonosa
Csatos Erika, 365 üzleti történet
„A gondolataink megnyugodtak, letisztultak… A létezés más dimenzióit éltük meg.”

Menjünk el a világ végére – javasoltam kb. tíz évvel ezelőtt a férjemnek viccesen –, járjuk végig az El Camino-t!

Többévnyi halogatás után 2014-ben úgy döntöttünk, hogy az ő 50. születésnapján megvalósítjuk ezt az álmot. Harminchat nap alatt 900 kilométert teszünk meg. Mekkora kihívás!

Korábban úgy éreztük, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ennyi időre itt hagyjuk a családot, a vállalkozást. Azt azért nem gondoltuk, hogy nélkülünk minden összedől, de azt igen, hogy nélkülözhetetlenek vagyunk. Csak akkor pörög az üzlet, ha mi is benne vagyunk… De egy 50. születésnap mégiscsak különleges, az már fél évszázad! Azt már ünnepelni kell! Különlegesen! Ráadásul úgy, hogy ezzel másokon is segíthetünk. Ugyanis a Bátor Tábor javára ajánlottuk fel utunkat, 1000 forintért lehetett örökbe fogadni 1 km-t. A barátainknak és kollégáinknak köszönhetően 1.800.000 forint adomány gyűlt össze e nemes célra.

A döntést tettek követték, elkezdtük a felkészülést. Mert egy ekkora kalandba nem ugorhat fejest az ember. Fizikailag és mentálisan sem voltunk olyan állapotban, hogy ekkora távolságot gyalogoljunk – napi 25-30 kilométert hegyen-völgyön, esőben, szélben, sokszor úttalan utakon… Közel másfél évet szántunk a felkészülésre, hetente többször túráztunk, kerékpároztunk. Emellett sokat olvastunk az útról és lassan felfogtuk, mekkora fába is vágtuk a fejszénket. A magunk felkészítése mellett azonban a vállalkozásunkra is gondolnunk kellett, hiszen 2 hétnél tovább eddig soha nem voltunk távol.

Elhatároztuk, hogy nem foglaljuk le előre a szállásokat, „majd csak lesz valahogy” alapon visszük végig a túrát. Így előfordult, hogy pl. egy templomban 110 –en aludtunk – egymás mellett és fölött –, de ez ott és akkor nem számított. A lényeg, hogy álomra tudtuk hajtani fejünket.

A sok-sok napos gyaloglásban lassan elengedtük az itthoni gondokat. Kezdetben talán még gondoltunk arra, vajon mi van a cégben, de aztán egyre távolabb kerültünk a napi ügyektől. Csak az útra és magunkra koncentráltunk. Az elején nehezebben ment, de szép lassan „betörtünk”, megszoktuk, elmélyültünk. A gondolataink megnyugodtak, letisztultak… A létezés más dimenzióit éltük meg. Néha sokan voltak körülöttünk, volt, amikor csak ketten bandukoltunk. Egymásra figyeltünk – mélyen, igazán. Bár egyre fáradtabbak voltunk, mégis egyre könnyebben vettük az újabb akadályokat. Menet közben az energiáink újratermelődtek, feltöltődtünk.

Átértékelődött világ.

Érdekes módon az otthoni gondok sem terheltek bennünket, az ügyek szépen haladtak nélkülünk is. Rá kellett jönnünk, hogy nem vagyunk nélkülözhetetlenek, sőt!...Az önálló munka, a nagyobb felelősség talán még jót is tett a kollégáknak. Jól vizsgázott a csapat!

Az úton megerősödtünk. Fizikailag és lelkileg is.