Informatikai céget alapítottam 2001-ben egy volt tanítványommal, Lacival. Hamar kiderült, nyerő páros vagyunk: bár mindketten műszaki végzettségűek voltunk, más-más erősséggel rendelkeztünk. Én a céget vezettem, rendszerekben gondolkodtam, gyorsan megtaláltam az informatikai hibákat, ő pedig a műszaki megoldások tudora volt. Mindenre volt ötlete, csak csend és idő kellett hozzá. Mondjuk egy egész éjszaka. Sokszor mentünk úgy ügyfelekhez, hogy meghallgattuk a probléma vázolását, majd egy csendes szobát kértünk, és hogy hagyjanak magunkra éjszakára. Kollégám meg mindig azt mondta: van egy egész éjszakánk arra, hogy megint valami újat tanuljunk. És tanultunk, kísérleteztünk, kitaláltuk a megoldást. Sok közös sikerünk volt, a cég szépen növekedett, pár év alatt már harmincan dolgoztak nálunk.
Imádtuk a váratlan helyzeteket. Ezt doppingolt bennünket, beindította az agyunkat. Nem tudok olyan informatikai feladatról, amit ne tudtunk volna megoldani. Élveztük, ha reménytelennek látszó munkákkal bíztak meg bennünket, mert ott tudtunk igazán szárnyalni… Sokszor éreztük „kilúgozva” az agyunkat, de a siker mindezért kárpótolt. Az gondoltam, ez sokáig így marad… Aztán 2009 körül Laci bejelentette: ő visszavonulna… Neki ez már túl sok. Nyugalomra vágyik, elmélyülésre…
Hirtelen rám szakadt minden. A cég mellett a műszaki irányítás is hozzám került. Sok volt egyszerre. És akkor még a válság is nyomasztott. A vállalat lejtőre került. Az én motivációm is csökkent, úgy éreztem, egyedül nem megy, egyedül nem tudom felszínen tartani a céget. Ráadásul akkoriban egyik beszállítónkkal is gond lett: megbízhatatlanná vált, pontatlanul szállított. Hamarosan kiderült: a csőd szélén lavíroznak, a túlélésért küzdenek. Szükségünk volt rájuk. Ezért, kényszerhelyzetben, megvettem a céget. Szünetmentes tápegységeket, aggregátokat gyártottak. Más ágazat, más profil.
És ezzel a döntéssel az egész vállalkozás új pályára került. Engem egyre jobban vonzottak a nagy gépek, az energetika világa. Ez újra lelkesített, doppingolt, új lendületet adott a munkában. 2011-ben döntöttem: abbahagyjuk az informatikai vonalat, és az új profillal kvázi újraindítjuk a céget. Az energetikába mi az informatikából érkeztünk, egy új, ott még szokatlan szemlélettel. Ismét azt éreztem – mint a cégalapítás utáni első években –, hogy ha nem is válthatom meg a világot, de maradandót alkothatok. Olyan innovatív megoldásokat vezethetünk be, amire büszkék lehetünk.
És ekkor már úgy láttam: egyedül is megy, ha megfelelő helyen van az ember. És persze, ha van mögötte egy csapat. Mindkettő megvan. Életem talán legjobb döntése volt ez a váltás. Kényszerhelyzetben jött, megváltást hozott.