Előbb-utóbb minden vállalkozás elé kerül olyan üzleti lehetőség, ami egyrészt biztatónak ígérkezik, másrészt viszont nem illeszkedik az addigi profilba. A vállalatvezető ilyenkor gondban van, mert nem szívesen engedi el az ígéretes ötletet, de ha belevág, akkor annak nagy kockázata van. Nagyot hibázhat, bárhogyan is dönt. Nem tudni, hogy amit lát, az egy jel vagy valami más.
Az Alinea Kiadó elsősorban üzleti könyvek kiadására jött létre, amit később gasztronómiai kínálat szélesített. Kellő tapasztalat birtokában el tudunk készíteni bármilyen könyvet, csak éppen nem érdemes. Hiába tűnik valami jó lehetőségnek, ha nem értünk hozzá, akkor valószínűleg rosszul csináljuk.
Mely könyvek állhatnak nagyon távol egy üzleti könyvekkel foglalkozó kiadótól? Például Szilvási Lajos regényei. Leszámítva azt, hogy mindkettő könyv, nem sok átfedés van. Mégis, Szilvási regények kiadásán gondolkodtam, amikor az egyik ismerősöm elmondta, az író özvegye a Petőfi Irodalmi Múzeumban említette, nála van a férje kiadatlan regénye, A vincellér. Szeretné, ha valaki kiadná.
Aki a hetvenes vagy a nyolcvanas években könyvet olvasott, az emlékszik Szilvási nevére. Akkoriban eseményszámba ment egy-egy új művének megjelenése, sorba álltak érte az olvasók. Sokan rajongtak a műveiért. Ez azonban évtizedekkel korábban volt. Azóta változott a könyvkínálat, a könyvdivat. A hű olvasók egy része sajnos már nem is él. Nem tudni, hogy érdekel-e még valakit egy mára elfeledett író. Ilyen gondolatok foglalkoztattak 2007-ben. Egyrészt úgy véltem, nekünk semmi közünk Szilvásihoz, másrészt éreztem, ebből egy igazi bestseller is lehet. Sokáig nem mertem dönteni. Féltem a kudarctól, de az elvesztegetett lehetőségtől is.
Végül a döntésben két ismerősöm segített. Egyikük sem szerette Szilvásit, hozzáállásuk mégis, akaratlanul is, a kiadás melletti érvet erősítette. Az egyikük több könyvét olvasta, bár nem szerette. Adódott a kérdésem: akkor miért olvastad? Azért, mert mindenki erről beszélt – volt a válasza. A másikuk felvetette: nem ciki kiadni? Kiderült, egyetlen művét sem olvasta, és soha nem beszélt senkivel az íróról. A két véleményből azt szűrtem le, ez az író nagyon beéghetett a magyar kultúrába, ha azoknak is határozott véleményük van, akik nem szeretik. De voltak százezrek, akik imádták. Ha csak a törekéküknek sikerülne eladni a hajdani kedvenc írójuk kiadatlan művét, akkor biztos lenne a siker.
A könyvet kiadtuk. Majd újranyomtuk. Egymás után többször is. Egyértelmű a siker. Majd a hajdani rajongóknak Szilvási más könyveit is eladtuk. Visszahoztunk a köztudatba egy népszerű, de később elfelejtett írót. Megragadtuk a lehetőséget, bár tudtuk, az új vizekre evezéssel kockázatot vállalunk. Megérte.