Ültünk az utca szélén, mindegyikünk ölében egy nagy műanyag tálca, rajta egy gyros tál. Három cégtulajdonos, és egy ügyvezető. Egyik ügyfelünknél dolgoztunk, oktatási anyagot vettünk fel. Az ebédszünetet tartottuk a flaszteren. A többiek jókedvűen ettek, én azonban kitörtem: meddig lesz ez még így? Mikor engedhetünk meg már magunknak egy normális ebédet? Normális étteremben, normális körülmények között…?
Ez volt a hőskorszak. Valójában élveztük, hogy a semmiből haladtunk egyre feljebb, s ma már több százmilliós céggé váltunk. Sőt, kft-ből zrt-vé! Nem a nagyzolás indította el ezt a szervezeti változást, hanem igazodtunk az ügyfeleinkhez, amelyek általában nagyok voltak. És azt gondoltuk, nemzetközi pályázatoknál is jobban cseng ez a forma… Valójában kkv-k voltunk, vagyunk… Három tulajdonossal, és velem, az egyik tulajdonostárs feleségével, akiből ügyvezető lett. Részemről ez a bevállalás akár bajt is okozhatna a cég életében, de nálunk működik…
A három barát alapította a céget, a víziót ők hozzák, de valakinek „güriznie” is kell, azaz a napi működtetést irányítani. Az egyikük az e-learning és az oktatási innováció szakértője, másikuk IT rendszerszervező, harmadikuk az üzletfejlesztéshez ért. Jó felállás. Remek stratégiákat vázolnak, de a megvalósításhoz szisztematikus napi „ostorcsapkodás” kell. Így lettem én az ügyvezető. S bár papíron én vagyok a főnök, valójában egy sokkal bonyolultabb és egyben egyszerűbb felállás alakult ki. Működik a demokrácia. Nagy pénzügyi kérdésekben a három tulajdonos mindegyikének az igenje szükséges, más stratégiai ügyekben már négy igen kell. Az ügyvezető szava is számít.
Amikor saját szerepemet próbálom megfogalmazni, többféle hasonlatot szoktam alkalmazni. Van, hogy azt mondom, hogy én vagyok a kesztyű, mely összefogja, melegíti az ujjakat. Ha ezt használom, akkor fontosnak érzem magam. Van, mikor azt mondom, három tányérpörgető mellett én vagyok, aki felkapdossa a leeső tányérokat. Ez meg hasznos munka. És van, hogy a tulajdonosokat egy karddal előre vágtató harcosoknak látom, akik az égboltra felrajzolják a szivárvány ívét. De nekem kell azt kiszíneznem. Enélkül nincs szivárvány.
Az ilyen felállás felér egy intelligencia-próbával. Tudni kell, mi a fontos az életünkben. A három tulajdonos leszögezte: első a barátság, és csak utána jöhet az üzlet. Én is hasonló állásponton vagyok. Bár családunkat mind a négyen ebből a munkából tartjuk el, nem lehet olyan üzleti döntés, ami a barátságot, az emberi kapcsolatokat veszélyeztesse.
Kemény vezetői csaták vannak, de emberi játszmák nincsenek. A néha magasra törő egót mindig van, aki józanul leszerelje. Jó ez a három plusz egy fős irányítás. A barátság nálunk megfér az üzlettel.