Jelenlegi hely

„Egy nagy név a sztrájkolók mellett”

Takács János, a Zaharul Oradea SA vezérigazgatója
Takács János, a Zaharul Oradea SA vezérigazgatója
„Az egyik helyi internetes portál cikket közölt arról, hogy az egykori vezérigazgató a sztrájkolóknak gratulált.”

 

„Volt nekünk egy rendes főnökünk, aki keményen, de emberségesen tárgyalt velünk. Vele mindig megegyeztünk! Emlékeztek Takács Jánosra?” - hallgattam az éjszakába nyúló munkám végén az egyik közösségi oldal videomegosztását. Akkor – 2019-ben – már több hete sztrájkoltak az Electrolux szatmárnémeti gyárának alkalmazottai. Megdobbant a szívem, mikor meghallottam, milyen tisztelettel emlékeznek rám. Pedig már hét éve, hogy elhagytam korábbi munkahelyemet, az akkor legnagyobbnak számító hazai svéd befektetőt. Nem csak a magyarországi vállalatot vezettem tizenhét éven keresztül, hanem a kelet-európai régió cégeit is, ideértve a Romániában található szatmárnémeti tűzhelygyárat.  Sokszor élesen vitatkoztunk ott a szakszervezettel, a bértárgyalások feszültek voltak, de mindig megegyeztünk. Igaz, ebben sokat segített, hogy én is Erdélyben születtem, anyanyelvi szinten beszélek románul, ismerem és értem a kultúrájukat.

Azóta sok minden változott. Én egy német cég magyarországi és romániai vállalkozását vezetem, az említett svéd vállalat szerkezete is gyökeresen átalakult. Ám az, hogy egykori szatmárnémeti kollégáim képtelenek voltak megállapodni munkaadójukkal, mélyen megdöbbentett, ahogy az is, milyen lekezelően bántak velük. Amikor együtt dolgoztunk, nem ez volt jellemző. Éppen ezért máig jó kapcsolatot ápolok volt kollégáimmal. Ott, azon az estén a közösségi oldalon néhány bátorító szót is írtam egykori munkatársaimnak, a szakszervezet vezetőinek. Elnökük a következőket válaszolta: „Nem felejtjük el, csak a te segítségednek köszönhetjük, hogy hét évvel ezelőtt megőrizhettük azon jogokat, amelyeket el akartak venni tőlünk.”  Ez a párbeszéd a sajtóban is visszahangra talált. Az egyik helyi internetes portál cikket közölt arról, hogy az egykori vezérigazgató a sztrájkolóknak gratulált. „Egy nagy név a sztrájkolók mellett” címmel közöltek írást. Büszke vagyok erre a cikkre, hiszen világgá kürtölte azt az álláspontomat, miszerint a közös érdekekért kompromisszumokra van szükség és konszenzusra kell jutni. A szakszervezet és vezetői nem ellenségeink, hanem kollégáink, csak együtt lehetünk sikeresek.  Jelenlegi pozíciómban is ezt vallom.

Talán nem is lenne teljes a történet, ha Magyarországon nem értek volna támadások emiatt. Akadtak, akik úgy vélték, ezzel korábbi munkáltatómat bírálom. Sajnálom, hogy Budapesten még vannak olyan ügyvezetők, akik úgy gondolják, a szakszervezet ellenség, aki pedig melléjük áll, az a munkaadót sérti. Pedig – véleményem szerint – csak a közös érdekeket támogatja. Remélem ezen vezetők egy napon majd megértik, hogy a munkavállalók a vállalat legértékesebb erőforrásai. Ha így lesz, akkor majd róluk is ilyen tisztelettel emlékeznek meg, mint rólam a szatmárnémetiek.