Voltak sikereim, kudarcaim. De ezeknél fontosabb az odavezető út, a tanulás folyamata.
Tanulni sokat lehetett. Aputól kitartást, anyutól szelídséget, testvéreimtől gondoskodást, feleségemtől az összetartozást, fiainktól pedig nyitottságot.
A Shell magyarországi képviseletén Mosonyi György bizalomra és felelősségre tanított. Az első munkanapomon megkérdeztem tőle, mettől meddig kell dolgoznom. Csodálkozva nézett rám. “Tivadar, ez nem óvoda. Nekem igazgatóként nem az a feladatom, hogy lessem, ki mikor érkezik, hanem az, hogy ellenőrizzem, el tudod-e végezni a rád bízott feladatot. És ha nem, akkor segítsek.” Izgalmas időszak volt, a rendszerváltás és az energiapiac liberalizációjának évei. Részesei voltunk a változásnak.
Amikor Új-Zélandról megérkezett az új főnökünk, a közvetlen beosztottait behívta az irodájába. “I am the World’s best delegator” – mondta – “and I want you guys to be the second best!” Akkor még nem ismertük a coaching fogalmát, de Bruce remekül vezetett rá, hogyan válasszuk ki a megfelelő embereket, készítsük fel őket, és hogyan egyensúlyozzunk az alkotói szabadság és a szükséges kontroll között. Így tudtunk tisztességes rendszert teremteni a cégünknél a kilencvenes évek gyakran zavaros olajügyletei között.
Szerencsés vagyok, mert dolgozhattam a Shellnél Kapitány István csapatában is. Kivételes üzleti és előadói képessége mellett megérintett az elkötelezettsége. Rendkívül tudott fókuszálni arra, amiben hitt. Gyakorlatilag bármiről kérdezték, a második mondatban már a V-Power üzemanyag és a SMART kártya előnyeit ecsetelte. Jó leckét adott abból, hogy kell egy üzenetet átadni.
Amikor az OMV-Petrom kereskedelmi igazgatójaként Bukarestbe érkeztem, a főnököm azzal fogadott, hogy itt “only the paranoic survive”. Igaza volt: a vállalat teljes átszervezése, a piaci működés szabályainak bevezetése miatt sokan drukkoltak ellenünk. Politikusok, a szakszervezet és a média leste minden lépésünket – gyakran álhíreket is keltve. Nem engedhettük meg magunknak, hogy támadási felületet hagyjunk. Megtanultam, hogy a delegálás, a munkatársakba vetett bizalom fontos, de a részletekre is kiterjedő ellenőrzés nélkülözhetetlen. Biztos, hogy Mayer Tamás “mikro-menedzsmentje” – amit akkor kimondhatatlanul gyűlöltem – szükséges volt ahhoz, hogy a rám bízott igazgatóság eredménye az ötödik év végére 100 millió euróval javuljon. Már a törökországi Petrol Ofizi-nál dolgoztunk, amikor Tamás azt mondta: „Nem tudom elválasztani a saját értékeimet és a vállalatit. Nekem ezek a legfontosabbak: Vedd fel a telefont, ha keresnek, tartsd be az ígéreteidet, és ne vegyél el többet, mint amennyit adsz!” Ezt is megtanultam tőle.
Vallom, amit a régi kínai mondás: „Egy kőtől is lehet tanulni.”